Mint minden bibliai ünnepnek, úgy a Jóm kippúrnak (az Engesztelés napjának) is van egy beteljesedése. Az Újszövetségben Pál apostol így ír erről:

"Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve [csak] részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket." - Róma 11:23-27

A Jóm kippúr beteljesedése tehát arról szól, hogy Izrael nemzete meg fog békülni Istennel, Izrael fiai fel fogják ismerni Jézusban a Szabadítót, és az Ő vére által bűnbocsánatot nyernek. Ezt a beteljesedést azonban több prófétai esemény is megelőzi, melyeket az alábbiakban tekintünk át vázlatosan.

A visszatérés szövetsége

Az Úr Izrael népével két szövetséget kötött az Egyiptomból való kivonulás után:

1. Közismert a Hórebnél kötött szövetség, más néven Sínai szövetség, mely a Törvény szövetsége.
2. Kevésbé ismert azonban a Moáb földjén kötött szövetség, melyről Mózes 5. könyvének 29-30. fejezeteiben olvashatunk.

Ezek annak a szövetségnek igéi, amely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izrael fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kívül, amelyet kötött vala velük a Hóreben. (5. Mózes 29:1)

A 30. fejezet első verseiben olvasható kijelentések korunkban váltak aktuálissá:

"És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam neked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom neked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj." 5. Mózes 30:1-6

Ezen igeversek tanúsága szerint Izraelben az áldás és átok korszaka után egy átmeneti korszak következik. Az áldás és átok korszaka Izrael történelmében az Egyiptomból való kivonuláskor kezdődött és a nemzetek közül való összegyűjtésig tart. Ez megközelítőleg egy 3500 éves időszak. Ezt követően Isten megváltoztatja Izrael iránti bánásmódját, és már nem a mózesi Törvény alapján bánik velük, hanem könyörületességgel; abból a célból, hogy Izrael fiai visszatérjenek atyáik földjére és magához Istenhez is, helyreállítva Vele közösségüket.

Ez a Moáb mezején kötött szövetség tehát a visszatérésnek, illetve a helyreállításnak a szövetsége, mely az Újszövetség része. Isten e szövetség által Izraelnek egy speciális utat biztosított, mely úton haladva Jákób leszármazottai közvetlenül be tudnak lépni az Ő kegyelmébe, a Messiás uralmába.

Ábrahámnak (1Móz 15,18) majd Izsáknak (1. Mózes 26:4), Jákóbnak (1. Mózes 28: 13-14) és utódaiknak (5. Mózes 34:4) Isten azt ígérte, hogy örök birtokul adja nekik Kánaán földjét, Egyiptom folyóvizétől kezdve az Eufráteszig.

Viszont a Biblia és a korabeli történelmi feljegyzések tanúsága szerint Izrael fiai többször is kiűzettek a Szentföldről. Az Örökkévaló ugyanis megengedte pogány birodalmaknak, hogy Jákób utódait elüldözzék vagy elhurcolják Kánaán földjéről. Példa erre a babiloni deportálás, vagy a nemzetek közé való kitaszítás a rómaiak által i.sz. 70-ben.

A kiűzetések után azonban Istennek a visszatérésre is volt terve. Például a Babilonból való visszatérés során Júda törzse megteremtette azokat a spirituális – kulturális – földrajzi feltételeket, melyek szükségesek voltak a Messiás eljöveteléhez. Ma egy hasonló visszatérési folyamatot látunk fokozatosan kibontakozni, ugyanis az elmúlt közel 2000 éves szétszóratásból elkezdődött Izrael fiainak a hazatérése, bár többségük még mindig a nemzetek közt van (Izrael mind a 12 törzsét figyelembe véve). 

Izrael ugyanakkor nemcsak atyáik földjére tér vissza, hanem a próféciák alapján magához Istenhez is. Megtérésük nem érdem alapján valósul meg, hanem Isten könyörületessége által. Izrael belépett egy olyan pre-kegyelmi korszakba, melyben nem a bűn és a bűnhődés elve érvényesül. Idővel az erkölcsi megtisztulásukra is sor fog kerülni, de most egyenlőre Isten még csak felkészíti népét az Ő kegyelme által arra, hogy megbéküljenek Vele.

Izraellel szembeni ellenségesség

"Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyeket én e mai napon parancsolok neked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a [te] jódra. Mert [hozzád] fordul az Úr és öröme lesz benned a [te] jódra, amiképpen öröme volt a te atyáidban." - 5Mózes 30,7 – 9

1. Nemzetek és Izrael

Izraelnek nagyon sok ellenséggel és gyűlölettel kell szembenéznie az Ígéret Földjére és Istenhez való visszatérésük során. 2023. Október 7. óta ez az ellenségesség drámaian megerősödött.

A világnak vallási, politikai, gazdasági és kulturális kihívást is jelent Izrael hazatérése a Szentföldre. Az egyik nagy nehézséget az okozza, hogy az 1. századi kiűzetést követően más etnikumok telepedtek le az Ígéret Földjére, és ők most saját tulajdonuknak tekintik Jeruzsálemet és a Szentföldet. Izrael visszatérése a nagyhatalmaknak is kihívást jelent, mert Izrael erősödése miatt ezen hatalmak befolyása gyengül a közel-keleti régióban, ami sérti az érdekeiket.

Fontos megértenünk, hogy az aktuális világrend alapja az önérdek képviselete. Elsősorban a nagyhatalmak, illetve nagyobb tömbök (pl.: iszlám világ) tudják az érdekeiket képviselni, ők pedig nem akarják ezeket feladni egy olyan terv érdekében, amiben nem is hisznek. Ezért kell Istennek egy bonyolult folyamattal aktualizálni a tervét. Ez a folyamat sok könnyel, vérrel és tragédiával jár, ugyanakkor ezen folyamatok által lehetővé válik az egész világrend lényegi megváltoztatása. Isten ugyanis az önérdeken alapuló világrend helyett egy teokratikus világrendet akar a Földön kiépíteni, melynek az előkészítését Izraelre bízta. Izrael Isten tervének a megtestesítője, még ha nem is tudnak erről most Izrael vezetői.

Isten terve a nemzetekből ellenállást vált ki és egyre növekszik bennük a gyűlölet, mely katonai konfliktusokat és háborúkat eredményez. Egy háborús időszak következik a világra, mely a Messiás eljöveteléig tart. A nemzetek ugyan eddig is lázadtak, de ahogy halad Isten terve előre, ez a lázadás még jobban felerősödik.

2. Keresztény világ és Izrael

Számos keresztény felekezet vallja az ú.n. helyettesítési teológiát. Eszerint Izrael elveszítette küldetését és helyére a kereszténység lépett, továbbá Isten ígéretei, próféciái nem Izraelre, hanem az egyházra érvényesek. E teológia szerint Izrael üdvössége csak az egyházban teljesedhet be. Emiatt előfordul, hogy zsidókat erőszakosan akarnak keresztény hitre téríteni, de akik ezeket cselekszik, azok figyelmen kívül hagyják azt, hogy Isten Izraellel egy speciális szövetséget kötött Moáb földjén. Ezt a visszatérési szövetséget a különféle keresztény felekezetek közül az evangéliumi, pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek elfogadják, ezen alapul az Izraelt támogató magatartásuk.

A kereszténység a jövőben ketté fog válni. A keresztény világ egy része, (a fő árama) inkább az iszlámmal fog szövetséget kötni, és szembefordul Izrael szellemi visszatérésével, de az Izraelt támogató evangéliumi keresztényekkel is.

Újjászületett keresztények szolgálata ebben a konfliktushelyzetben:
A helyi gyülekezetek akkor tudnak megmaradni ebben a közelgő, rendkívül válságos időszakban, ha a hívők nem maradnak tudatlanok a próféták által előre jelzett eseményekkel kapcsolatban.

A keresztények feladata, hogy imádkozzanak, például azért, hogy a kijelentés Szelleme működjön, és ezáltal minél többen fel tudják ismerni, hogy Isten tervének a kibontakozása nemcsak Izrael helyreállását eredményezi, hanem a nemzetek felemelkedését is. A keresztények szolgálata emellett az életmentés, a romlás visszatartása, az Egyház építése, valamint a jövőbeli események spirituális előkészítése.

Az Egyháznak szolgálata az is, hogy türelemre intse az embereket Izraellel kapcsolatban, a most zajló folyamatokkal kapcsolatban, hogy az emberek ne váljanak antiszemitákká, és ne gyűlöljék meg Izraelt amiatt, hogy ilyen kemény harcot kell most vívnia. Izrael még nem tért vissza szellemileg. Ószövetségi alapon gyakorolják az önvédelmet, de a nemzetközi jog alapján is joguk van ahhoz, hogy megvédjék magukat.

3. Iszlám-arab világ és Izrael
Az iszlámnak is megvan a maga helyettesítési teológiája. Az iszlám szerint nem Izrael, nem is a kereszténység, hanem az iszlám vallás Isten tökéletes kijelentésének a hordozója. Az iszlám világ jelentős része ellenséges Izrael fizikai és szellemi visszatérésével kapcsolatban, mely ellen szó szerint háborút folytatnak. Ennek oka, hogy a muszlimok nem fogadják el Isten tervét. Jeruzsálem és a Szentföld birtoklása az iszlám identitás része, mivel ezzel igazolják a felsőbbrendűségüket, illetve győzelmüket Izrael és a kereszténység felett. Ezért is harcolnak. Nekik is van elképzelésük a teokratikus világrendről, de ezt szerintük az iszlám közösség valósítja majd meg.

Az imént felvázolt Izraellel szembeni ellenségeskedések, és Isten tervének az elutasítása következtében az 5Mózes 28-ban szereplő átkok a nemzetekre és Izrael ellenségeire fognak szállni. (5Móz 30,7) Ezeknek az átkoknak a megnyilvánulásait tárja elénk a Jelenések könyve a 6-tól a 19. fejezetig.

Mózes kijelentésével teljes összhangban prófétált Jóel próféta is: miszerint Izrael fiainak jelenlegi visszatérése után Isten le fogja vezetni a nemzeteket a Josafát völgyébe és perelni fog velük Izrael iránti ellenségességük miatt:

"Mert íme, azokon a napokon és abban az időben, amikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát: Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velük, az én népemért és örökségemért, az Izraelért, amelyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen (...)" - Jóel 3, 1-2