Áldás

Az áldás Istentől származó természetfölötti támogatás, amely az ember földi sorsának alakulását pozitív irányban befolyásolja. Abból ismerhető fel, amikor „olajozottan mennek a dolgaink”, elégedettek vagyunk az életünkkel. 

A Biblia szerint nem kell frusztráltan, elégedetlenül leélni földi életünket, van lehetőségünk az életünkön lévő áldás mértékét növelni: az ember olyan mértékben lesz áldott, amennyire jó kapcsolatban van a Biblia Istenével (5Móz. 28,1-13.).  Minden ember tud a szavaival áldani. Hétköznapokban is használt, megszokott áldásformák pl. a köszöntések (Jó napot!), jókívánságok (Gyógyuljon meg! Sok sikert! Jobbulást! stb.). A bibliai kultúrában kézrátevéssel is áldanak, pl. apa a gyermekét, férj a feleségét. A Bibliában számos helyen olvashatunk arról, hogy az apa ráteszi kezét gyermekeire, és amilyen áldást mond rájuk, az beteljesedik a gyermekeken (pl. 1Móz. 48,13-20.). Egyik leghíresebb és legtöbbet használt áldás az „Ároni áldás” (4Móz. 6,23-27.). Létezik örökölhető áldás is. Ennek oka a felmenők Istennek való engedelmessége (2Móz. 20,6.). 

A szó eredete:

A magyar „áld” szónak közös gyöke van az „átkoz” szóval. Jelentése: „hangos, hatásos, nyomatékos mondás”. 

A héber bárach jelentése: térdelni, áldani, dicsérni, üdvözölni. 

A görög eulogeó jelentése: jót mond valakiről, dicsér, dicsőít, áld (Istent), áld, megáld, áldást mond.