Ámen

Az ámen szót a kereszténységben, a judaizmusban és az iszlámban is használják hitbeli kijelentések megerősítésére.

A héber אָמֵן /ámén/ szóból ered, jelentése: úgy van, bizony, valóban. Ugyanazon gyökből képzett szavak az אָמָן /aman/ “megerősít, támogat, biztossá, tartóssá tesz, megalapoz, igazol, bízik, hisz” ige valamint az אׇמוּנָה /amuna/ “szilárdság, kitartás, hit” főnév is.

A szó az Ó és Újszövetségben is számos alkalommal megjelenik. Első előfordulása a 4 Mózes 5:22-ben található, ahol maga Isten rendeli el, hogy a házasságtöréssel gyanúsított asszony mondjon kétszer áment az rá kimondott átokra, mely vétkessége esetén teljesedik be rajta.

Izrael földjén az Ószövetség ideje alatt elmondott imák, próféciák, és igefelolvasások, a Zsoltárok három könyve (41:14, 72:19, 89:53), valamint a Jézus által elmondott ima-prototípus (Máté 6:13) is ámennel zárul.

 Újszövetség legtöbb könyvének zárszavaként is találkozunk vele. Pál Rómabeliekhez írt levelében hétszer jelenik meg áldások és dicséretek végén (1:25,  9:5,  11:36,  15:33, 16:20,24,27), valamint Pál ír először arról is, hogy a gyülekezetekben az imák végén áment mondanak a hívők (1 Korintus 14:16).  Jézus önmagára is Ámenként utal (Ézsaiás 65:16, Jelenések 3:14). Illetve maga a Biblia (Jelenések 22:20-21) is ámennel zárul.

Az ámen szót napjainkban a kereszténység protestáns ágában a bibliai igazságokkal, kijelentésekkel való nyomatékos egyetértés, azokkal kapcsolatos hit megerősítésének kifejezésére használják, imák, hitvallások, illetve bibliai részek felolvasása és értelmezése során egyéni és közösségi szinten egyaránt.