Apokalipszis

A apokalipszist mint eszkhatológiai (prófétikus) eseményt hagyományosan azzal a prófétai előrejelzéssel szokás kapcsolatba hozni, amire az Ószövetség úgy hivatkozik, mint az Úr napja (Ézs. 13,9. 22,5; Jóel 2,31) vagy a Harag napja (JerSir. 2,22).

Egy többlépcsős krízis-sorozat, melynek első felében Isten figyelmeztető-csapásokkal hívja fel a világ és az emberiség figyelmét arra, hogy e korszakot lezáró ítélet közel van, meg kell térni; ezen időszak másik felében azonban az egyre súlyosbodó csapások célja már nem az elrettentés, Isten elegyítetlen haragja zúdul a világra a gonoszság miatt.

Fontos leszögezni, hogy az apokalipszis nem világ végét jelent — sem teológiailag, sem etimológiailag. A Messiás visszajövetele csak a korszaknak vet véget, a Gonoszt zárja lakat alá. A Biblia szól ugyan arról, hogy a világ jelen állapotában nem fog örökké fennmaradni, új ég lesz és új föld (Ézs. 65,17; Jel. 21,1), ezt azonban még megelőzi Jézus visszajövetele, a messiási/ezeréves királyság (Ézs. 9,7; Jel. 20. rész) és az utolsó ítélet (Máté 25. rész).

Az apokalipszis kifejezés szó szerint a természetfelettinek a természetes világban való megnyilatkozását jelenti - kinyilatkoztatás. A görög αποκαλυπσις [apokalüpszisz] szó jelentése fel-tárulkozás s arra az aktusra utal, mikor a színházban félrehúzzák a függönyt s így láthatóvá válik a színpad a szereplőkkel és a díszletekkel, ami addig rejtve volt (ugyanezt a jelentést követi a latin revelatio, ami el-leplezést jelent).

Az apokaliptikus eseménytörténetnek a következő menetrendjét tárja elénk a Szentírás (a legvalószínűbb sorrendben):

-    A 7 pecsét felbontása, Isten figyelmeztető csapásai (Jel. 6. 8. rész)

-    7 körtszó, az utolsó figyelmeztetés, további csapások (8,6-20. 11,15-19.)

-    az Antikrisztus elfoglalja helyét birodalma élén (1Thessz. 2. rész; Jel. 13. rész)

-    Isten türelme lejár, nem nézi tovább a világban eszkalálódó gonoszságot, a harag 7 serlege

-    ,,az Úr napja”: Jézus Krisztus mint bosszúálló jön el angyali seregeivel és félresöpri az Antikrisztust követőivel együtt (Jel. 18. rész)

-    Jézus Krisztus megalapítja ezeréves uralmát, melynek központja Jeruzsálem (20. rész)

-    Góg-magóg háború (Ez. 36-37. rész; Jel. 20,7-10.)

-    Utolsó ítélet (Máté 25. rész; Jel. 20,11-15.)

-    Új ég és új Föld — a Mennyei Jeruzsálem alászállása (21,2)

Jézus Krisztus, mint Isten Fia első ízben a béke üzenetével érkezett a világba közel kétezer évvel ezelőtt - az evangélium Istennel való megbékélésre szólítja fel az emberiséget -, de mivel egyetemes szinten nem fogadják el, helyette az antikrisztusi világbirodalomba olvadnak bele, ezért Jézus visszajövetele során erőszakkal veszi át az uralmat a világban a gonoszoktól az armageddoni csata során. (Jer. 49,13; Jel. 16,16) Az egyháznak azonban megígérte, vissza fog jönni érte, még mielőtt a szörnyűségek kezdetét vennék — így első (titkos) visszajövetele során kimenti az igazi egyházát a világból (elragadtatás). (Ézs. 57,1 Máté 24,36-51. 1Thessz. 4,13-18.) Az antikrisztusi erők ekkor kezdenek csak el igazán működni. (2Thessz. 2,7) Az Úr elrejti Izraelt a Nagy Nyomorúság valamint az Antikrisztus üldöztetése elől egy titkos helyen — ekkor fedi fel messiási kilétét Jézus a nép előtt, mellyel akkor ott nemzeti szinten megköti az új szövetséget. (Jer. 31,31)