A legyek Baálja, vagy ura. Az ókori Baál-kultusszal is összefüggésbe hozható, Ekron városában ezen a néven tiszteltek hamis istenséget (Baál-Zebub).
Az Újszövetségben is megtalálható, a farizeusok pártjához tartozók vádolták meg Jézust azzal, hogy Belzebub segítségével űzi ki a démonokat az emberekből. A farizeusok Belzebubot a démonok fejedelmének nevezik. A szófordulat, amivel a farizeusok definiálták Belzebubot (fejedelem, görög: arkhón), többször is előfordul az Új Szövetségben, az apostoli levelekben különböző angyali rendek felsorolásakor szerepel, egyfajta gyűjtőfogalomként. Így bibliatudósok arra következtettek, ahogy az ókori görög városállamokban is az arkhón a városvezetésnek egy réteget jelölte, úgy a szellemi, természetfeletti világban is az angyali és szellemi lények hierarchiájának egy szintjét jelöli. A Belzebub név tehát a Sátánt szolgáló, az angyalok hierarchiájában az arkhé/arkhón szintjén lévő gonosz, szellemi lényt jelölhet.