Spirituális célból történő, önkéntes tartózkodás az ételtől, egyes esetekben - csak rövid ideig - akár a folyadéktól is. Gyakoriság szempontjából elkülöníthetünk rendszeres és különleges böjtöt. Az Ószövetségben ezzel a kifejezéssel a Bírák könyvében találkozunk először. Itt a böjt együtt járt sírással és Isten keresésével, hiszen súlyos tragédia érte a nemzetet, egy testvérháború során sokan meghaltak. A tisztánlátás érdekében útmutatást kértek Istentől a továbblépésre. De már korábban ismerte Izrael népe önmaga megsanyargatását, hiszen Mózes törvénye előírta a hetedik hónapban az engesztelés napjának megünneplését, melyen mindenki megalázta magát, kifejezve Isten felé, hogy szegény állapotú, szüksége van kegyelemre. “Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.” (3Móz. 23,27.)
Több bibliai szereplő életét jellemezte a böjt gyakorlata, egyes vezetők országos böjtöt is kihirdettek. A leírásokból kiderül, hogy a közösségileg gyakorolt megalázkodás hatékonyabb volt egyes krízishelyzetekben, a teher, a felelősség súlya megoszlott a közösség tagjain. A böjtölés emlékezteti az embert arra, hogy a fizikai táplálék mellett van más étel is, amely az ember spirituális éhségét kielégíti. “És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.” (5Móz. 8,3.)
A böjt fő céljai a Szentírás alapján:
● megalázkodás (bűnök megbánása miatt), Istenhez való közeledés kísérője
● Isten beszédének jobb megértése, a testi vágyak háttérbe szorítása által
● életvezetési tanács, útmutatás kérése
● közbenjárás mások érdekében
● különleges krízishelyzetekben a változás elősegítése (pl. háborús helyzet, súlyos betegség)
● történelemformálás ima és böjt által
● ítélethozatal
Az Újszövetség Jézus példája alapján bemutatja, hogy a böjt a szolgálatra való felkészülés velejárója. (Máté 4,1-2.) Jézus tanítványai is gyakorolták az ételektől való tartózkodást, például amikor személyeket küldtek ki missziós munkára, és Isten útmutatását kérték a választásban. Fontos leszögezni, hogy a Szentírás szerint a böjt nem az Istennel való kapcsolattartás eszköze. A Teremtőt nem lehet megvásárolni adott mennyiségű böjt gyakorlásával. Ez a pogány kultuszok bevett szokása volt, hogy öngyötrés, önsanyargatás, koplalás által próbálták istenük válaszát kieszközölni.