Bűn

A bűn  egy objektív valóság, a Szentírás alapján az, ami elválaszt Istentől és az élettől. A héber számos kifejezést használ a bűn jelölésére (teljesség igénye nélkül): חטא [chattá], ami céltévesztést, a פֶּ֫שַׁע [pesa] kihágást jelent. A görögben a ἁμαρτία [hamartia] tévedést, vétket jelöl.

,,A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény” - hangzik az általánosan definícióként idézett igehely a Korinthosz-levélben. (1Kor.15,56) A halál az ember életébe - s egyúttal mindaz, ami rossz (pl. fizikai gyengeségek, betegségek stb.) - a bűnön keresztül hatolt be. A halál mindig szellemben kezdődik, mint ahogy Ádám és Éva is a bűn elkövetése után szellemben rögtön meghaltak. A szellemben halott ember nem képes Istennel közösségben lenni.

Isten parancsai az Ó- és Újszövetségbe is a figyelmet a bűnre irányítják - mit ne csinálj és miért ne - így a romlott emberi természetben vágyakozás gerjed. (Jakab 1,14) Ekkor elindul a szellem és a test egymással való tusakodása, melyből, hacsak nem elég erős a szellem, a test kerül ki győztesen — és a bűn megfogan. Isten Kinyilatkoztatásának tiltó parancsai és rendeletei tehát nem azért vannak, hogy megfosszanak bármi jótól, hanem épp ellenkezőleg — védelem gyanánt. A Törvény parancsa irányjelzőül szolgál  az ember számára az érzékszerveivel nem belátható szellemvilágban, hogy tudja, mit csináljon és mit ne csináljon, ha élni akar. (3Móz.18,5 vö. Gal.3,12)

A bűn fogalma meghatározható úgy is mint engedetlenség, hűtlenség, illetve hitetlenség Isten iránt — ti. az egyén a bűn elkövetésekor a bűnnek ad igazat Isten ellenében, azaz voltaképp hűtlenné válik a Mindenhatóhoz. a bűn természetéből fakadóan képes elhitetni az emberrel, hogy mindaz, amit Isten vele (ti. a bűnnel) kapcsolatban mond, hamis és a bűnt édesgető kívánság szava szól igazat valójában — ,,Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jak.)

A helyreállításhoz áldozatra van szükség. A bűnös személy helyettesítő-véresáldozatot mutat be, ahol is az állat vére az ő vérét jelképezi; voltaképp helyette hal meg. (3Móz.16,21) Véresáldozat nélkül nincs bűnbocsánat. (3Móz.17,11) A kiűzetés előtt Isten állatbőrből készít ruhát az emberpárnak, így mutatva be, hogy szükség van áldozat-bemtatásra. Az ószövetségi peszachi bárány (pászka bárány) Jézus Krisztust szimbolizálja, őrá mutat, aki egyszeri és megismételhetetlen engesztelőáldozatával elérhetővé tette a bűnbocsánatot az emberiség számára — hit által. (Héber-levél 10. rész)