Datolyapálma

A Szentírás a datolyapálmát 37 helyen említi, és ezeken felül számtalan helyen az édes szirupjáról, mézéről is említést tesz. Ez a fafajta akár harminc méterre is megnőhet, törzse másodlagos vastagodásra is képes, levelei 4-7 méteresek is lehetnek, és ezekből átlagosan egy fán 100-120 levél is található. Gyümölcsei B-vitaminban, ásványi sókban, cukorban, illetve keményítőben gazdagok. Egy kifejlett datolyapálmáról 300-400 kg gyümölcsöt is leszüretelnek. Kb 5-8 éves korában hoz először termést, és akár 100 évig is megtartja termőerejét. A sárgás vagy vörösesbarna datolyát frissen, vagy szárítva, préselve fogyasztják. Élőhelye a sivatagi oázisok közelében található, jól viseli a szárazságot, mélyre hatoló gyökerei elérik az alsóbb rétegekben található talajvizet is.

A legsokoldalúbban hasznosítható fafajta, gyakorlatilag nincs ennek a növénynek haszontalan része. Gyümölcséből felfőzve édes, cukorpótló szirupot készítettek, de frissen és aszalva is elsőrendű élelmiszer volt a sivatagban élő népek számára. Gyümölcséből pálmabort, a megszárított datolyából lisztet készítettek. Magját megőrölve pótkávét csináltak, olaját tüzelésre használták. A datolyaszirup ugyanakkor gyógyszer is: hurutos betegségek kezelésére és hashajtóként is használták. A növény zsenge hajtásaiból főzelék készíthető, leveleiből szélfogó sövény, törzséből oszlopokat faragtak a házépítéshez. Levélrostjait kötélfonásra, szőnyegszövésre, elszáradt levélnyelét tüzelőnek használták, de kedvelt dísznövény, utcasorfa is.

Ahogy a mondás tartja: „teher alatt nő a pálma,” ami arra utal, hogy az embert a megpróbáltatások megedzik, ugyanakkor a dicsőségért (pálmáért) meg kell dolgozni, a zsoltáros az igaz embert a virágzó datolyapálmához hasonlítja.

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei
Kép forrása: Pinterest