Evangélium

Az evangélium a görög εὐαγγέλιον (euangelion) / εὐ - jó + ἀγγελία-üzenet, bejelentés/szóból ered, jelentése jó hír, örömhír, győzelmi hír.

Az ógörög irodalomban majdnem mindig a győzelmi hírre használt fogalom volt, mely a győzelemmel járó erőt és tisztességet is hordozta.

Elsősorban Újszövetség első négy könyvét jelöli (Máté, Márk, Lukács és János evangéliumai), melyek Jézus tanítását és beszédeit, születését, életét, szolgálatát, keresztre feszítését és feltámadását írják le. Az első három könyv, Máté, Márk és Lukács evangéliuma úgynevezett szinoptikus evangéliumok, melyek jobban egybecsengenek egymással, mint János evangéliumával. Az egyik legjellemzőbb különbség a szinoptikusok és János között, hogy az előbbiek érezhetően cselekményesebbek.

MÁTÉ EVANGÉLIUMA

Szerzője Máté apostol, aki Jézussal való találkozása előtt vámszedőként tevékenykedett Kapernaumban. Minden jel arra mutat, hogy célközönsége a zsidók. A szerző célja annak bizonyítása, hogy Jézus a zsidóságnak az ószövetségi próféták által megjövendölt Szabadítója, Királya, a Messiás (görög eredetű szóval: Krisztus). Ezt számos prófétai utalással fejti ki.

MÁRK EVANGÉLIUMA

Szerzője Márk, a hagyomány szerint Péter apostol római elbeszélései alapján a rómaiak számára írt (műve több latin szót is tartalmaz, gyakran utal rómaiak számára ismerős összefüggésekre). A rómaiak emberideálja ekkoriban a dinamikus, erő- és hatalomcentrikus férfi volt ekkoriban. A bibliakutatók általános véleménye szerint ez a közeg határozta meg – a Szent Szellem akaratával összhangban – ennek az Evangéliumnak a stílusát. Központi tanítása, hogy Jézus az Isten Fia.

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

Szerzője Lukács, Pál szerezett orvosa és munkatársa (Kolosse 4:14). Szövegéből kitűnik, hogy hellén műveltségű közönségnek íródott. Könyvét Theofilosznak címzi, aki lehetett egy konkrét magas rangú személy, illetve a név beszédes, jelentése: Istent kedvelő, így a hívők általános megszólítása is lehet. Továbbá a legjobb görög történetíró hagyományt eleveníti fel, mikor két forrását megnevezi: a szemtanúk elbeszéléseit és saját kutatásait. Célja, hogy az általa leírt eseményeket az olvasó hiteles történeti valóságként fogadja el.

JÁNOS EVANGÉLIUMA

Szerzője János apostol, akire számos helyen „a szeretett tanítványként” utal a könyv. János evangéliuma tele van arra vonatkozó utalással, hogy akikhez szól a levél, azok már ismerik az evangéliumokat.  Az evangélium egy teológiailag nagyon fontos, Jézust az örökkévaló Ige (Logosz) megtestesüléseként ábrázoló himnusszal kezdődik. Egyrészt bizonyítja Jézus preegzisztens /megtestesülés előtti/ létezését, másrészt megmutatja azt, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, és mindazok, akik ezt hiszik, az Ő nevében örök életet nyernek (20:30-31). Néhány sajátosság megkülönbözteti a többi evangéliumtól: különleges hangsúlyt helyez Jézus Krisztus Istenségére; a Király inkább a középpontban áll, mint országa, Jézus főleg nem példabeszédekben tanít, hanem jellemző fordulata „Én vagyok…” kezdetű kinyilatkoztatásai saját személyének titkáról, valamint bőséges teret szentel a Szent Szellem eljövetelének és munkájának.

Az Újszövetségben az evangélium a Jézus által hirdetett jó hírre, illetve győzelmi hírre utal, mely megváltói művére, kereszthalálára és feltámadására utal mellyel győzelmet aratott a Sátán minden ereje felett, és elhozta Isten uralmát. Mindez azért jó hír az ember számára, mivel amennyiben elfogadja, hogy Jézus, Isten fia az ő bűneiért és vétkeiért, helyette szenvedett a kereszten, miatta halt meg, és érte támadott fel a harmadik napon, bűnbocsánatot és örök életet nyer, és maga is osztozhat a Jézus Krisztus győzelmében a bűnök, a betegségek, a szegénység, az átkok és minden gonosz erő felett.