Föld (bolygó)

Isten által teremtett bolygó (1 Mózes 1:1), mely a generáció – degeneráció - regeneráció ciklust követi a Biblia alapján. A Mózes első könyvének elején leírt teremtéstörténet első két versszaka feltételezni engedi, hogy a második versszaktól leírt teremtés valójában újjáteremtés, mivel „a föld pedig kietlen és puszta lett” (1 Mózes 1:2), és ebből az állapotból hozta létre Isten az Éden kertet. 

Lakói a belőle teremtett emberek, növények és állatok. A Föld fölötti uralkodás, annak művelése, őrzése valamint benépesítése az ember feladata (1 Mózes 1:28; 2:15), amely a bűnbeesés után fáradságossá és fájdalmassá vált, mivel a föld átkozottá vált (1 Mózes 3:16-19), és folyamatos romlásnak indult. A bűneset egy szabad akaratból történő választást is jelentett, a Jó (Isten) uralma helyett a Rossznak (a Sátánnak) játszotta át a Föld feletti uralmat. Az eredetileg Édeni Föld örök otthonul volt szánva az embernek, de így átmenetivé vált.

A Föld felépítéséről annyit tudunk, hogy Isten vetett neki alapot (Jób 38:4), melyre oszlopokat helyezett (Zsoltárok 104:5), és arra feszítette ki magát a Földet, melynek gyomrában a mélység /tehóm/, a pokol található (Példabeszédek 8:27). Legtöbbször az „éggel vagy egekkel” együtt említi a Biblia, ahol természetfeletti lények laknak, és melynek legalsó rétege az atmoszféra.

A Noé idejében élő generáció erkölcsi romlása olyan mélységet ért el, az angyali fajjal való szexuális kapcsolatokon keresztül végbemenő faji keveredéssel együtt (1 Mózes 6:2-4), hogy Isten újból kiirtott minden embert, állatot, és növényt özönvíz által, kivéve Noé családját, aki Istennek tetsző életet élt, és minden állatból egy párt, hogy újra tudjanak majd szaporodni. Ezután jöttek létre az évszakok, az emberi élet időtartamának lerövidülése, és Isten ígérete arra vonatkozólag, hogy özönvízzel többé nem pusztítja ki a Földet (szivárvány) (1 Mózes 9).

Ezek után találkozunk azzal, hogy a zsidó hagyomány szerint Noé fiai és a tőlük származó népek között felosztja Isten a földet, ahol letelepedjenek, amit az Apostolok Cselekedetei 17: 26 is megerősít: „És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait”, hogy benépesítsék, műveljék és őrizzék. Különleges birtokként Siont, Jeruzsálemet saját birtokaként határozza meg,(Zsoltárok 132:13) használati jogát pedig Izraelnek adja ki.(1 Mózes 15:18)

A Zsoltárok könyvében és a próféciákban megjelenik a helyreállítás terve, mely Jézus Krisztus engesztelő áldozatával veszi kezdetét, mikor győzelmet arat e világ istene (a Sátán) fölött, és neki adatik minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18), és azoknak, akik hisznek benne, és elfogadják a bűnbocsánatot és az örök életet, melyet megszerzett számukra.

A világ romlása egy ponton kataklizmák sorozatán keresztül véget ér, a felszínen óriási változások mennek végbe (pl.: Jelenések 16:20), Jézus Krisztus ítéletet tart azok felett, akik nem fogadták el őt (Joel 3: 12-14), és az ezt követő 1000 évben Jeruzsálem központtal ő és hívei uralkodnak a Földön.(Jelenések 20:4-6)

Az 1000 év végén az „elemek égve felbomlanak” (2 Péter 3:12), és „új eget, új földet várunk az Ő ígérete szerint” (2 Péter 3:13, Jelenések 21:1), valamint új Jeruzsálem fog leszállni a mennyből (Jelenések 21:2), melyben Isten uralkodik, és Ő lesz „minden mindenben” (1 Korintus 15:28). Ezzel teljesedik be a regeneráció, a helyreállítás.