A Frigyláda (héberül: אָרוֹן הַבְּרִית 'aron habbrit'), Isten Izrael népével kötött szövetségének egyik jele.
A Frigyládát Isten útmutatásai alapján mennyei mintára készített el Mózes a Sínai pusztában aranyozott sittim (lat. acacia raddiana) fából, színarany fedéllel, melyen két arra néző kerub helyezkedett el (2 Mózes 25:10-21). Az Ószövetség által a szövetség, bizonyság, Isten ládájának is nevezett láda tartalmazta a Tízparancsolat kőtábláit (1 Kir 8:9), Áron kivirágzott mandulavesszejét (Zsidó 9:4) (mely a papi tisztségre való isteni kiválasztását jelezte (4 Mózes 17:1-10)) valamint egy korsó mannát (Zsidó 9:4) (mely a pusztai vándorlás során Izrael népének mennyből származó táplálékára emlékeztetett (2 Mózes 16)).
A ládát a vándorlás és a honfoglalás során a Szent Sátor, majd miután felépült, a Jeruzsálemi Templom legbelsőbb helyiségébe, a Szentek Szentjében helyezték el.
Funkcióját tekintve Isten jelenlétét hordozta, ezért olyannyira szent volt, hogy tilos volt hozzáérni, és csak a főpap léphetett be a helyiségébe évente egyszer, hogy a nép egy év alatt elkövetett bűneiért áldozattal engesztelje ki Istent. Ennek során az áldozati állat véréből a fedélre hintett, melyet emiatt kegyelem fedelének is neveznek.
Az Ószövetség beszámolói alapján Izrael a honfoglaló háborúi során mindig a ládával indult hadba (letakarva két hosszú rúdon hordozták a léviták), mivel az általa hordozott isteni jelenlétnek tulajdonították győzelmeiket. Ezzel nem voltak egyedül, mivel ellenségeik is, többek között a filiszteusok is felfigyeltek a láda különleges erejére. Olyan eseteket is megemlít a Biblia azonban, amikor nem Isten rendelésének megfelelően bántak a frigyládával, illetve nem megfelelően helyezték el, és az halált és súlyos betegségeket eredményezett. A rabbinikus hagyomány bizonyos képviselői szerint az első fogságra vitel előtt (Kr.e. 587), amikor már tisztában voltak azzal, hogy a Templomot le fogják rombolni a babiloniak, a papok elrejtették a ládát egy biztos helyre, ahonnan majd tartós békeidőben elővehetik újra, sértetlenül.