Gyehenna

A Gyehenna kifejezés a héber Gé-Hinnómból származik, amelynek jelentése: Hinnóm völgye. E völgy Sion hegyének lábánál, Jeruzsálem délkeleti oldalán, közvetlenül a város mellett fekszik. Ez a hely nem azonos a pokollal (amely héberül seól, görögül hádész). Jézus korában a zsidóság egyöntetűen vallotta, hogy a halottak feltámadása után az elkárhozottakra következő örök gyötrelem helye ez a völgy. Az Ószövetségben több utalást is találhatunk erre (ld.: Ézsaiás 66,22-24, Jeremiás 7,32).

Azok a próféciák szerint, melyek az örök ítélet helyszínéről adnak információkat, ezen a helyen a Messiás dicsőséges eljövetelekor egy kénes tűztó jön létre, s akik nem méltóak az örök üdvösségre, ide fognak kerülni. (Jelenések 19,20, 20,10-15, 21,8) Mivel erre az ítéletre már a test feltámadása után kerül sor, az Istentől elfordult emberek az örökkévaló testükben veszik el örökké tartó büntetésüket. Jézus erre utal mikor azt mondja, hogy jobb fél szemmel vagy karral bemenni az életre, mint egész testtel kerülni a Gé-Hinnómba (Máté 5,29-30).

A völgy múltjának lényeges eleme, hogy Júda bálványimádó korszakaiban a Moloch nevű idegen istenségnek mutattak be gyermekáldozatokat ezen a helyen, pontosan a Tófet nevű tűzoltáron. Ennek során a Moloch nagy, üreges ércszobrát belülről felizzították, majd előrenyújtott, áttüzesedett karjaiba helyezték a gyermeket, akit mindenkor saját szülei áldoztak fel valamilyen céljuk elérése érdekében. Jósiás király később szándékosan tette tisztátalanná a völgyet, ezzel megakadályozva Moloch papjai vallásgyakorlatát. Így a későbbiekben, Krisztus idejére már egy szeméttelepként üzemelt, ahol Jeruzsálem városának hulladékát égették el. Itt égették el a leggonoszabb bűnözők holttestét is.