Hallelúja

A hallelúja (הַלְּלוּיָהּ) héber eredetű szó, jelentése: dicsőítsétek az Urat! A szó többes szám második személyben szólít fel, dicsőítsétek vagy dicsérjétek (a hallal ige ragozott alakja) az Urat, vagyis Jahvét, ami az Örökkévaló személyneve a Szentírás szerint.

A terminus leggyakrabban a Zsoltárok könyvében szerepel — összesen mintegy 24-szer (pl. 111-117., 145-150. zsoltárok).

Dícsérjétek az Urat. [hallelúja] Dicsérem az Urat teljes szívbõl: az igazak környezetében és a gyülekezetben. (Zsolt. 111,1)

A szó ,,görögített” változata az Újszövetségben összesen 4-szer fordul elő: mind a Jelenések könyvében. Mivel az ógörög abc-ben nincs h hang (egy a betű fölé kitett vesszővel helyettesítik (hehezet)), a Károli-féle fordítás átírásában h nélkül szerepel, de eredetileg a héber hallelújáról van szó (gör. átírás: ἀλληλούϊα):

Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel. 19,1)

A Biblia nyilvánvalóvá teszi, hogy a teremtett mindenség hálaadással és dicsőítéssel volna köteles adózni eredendően Isten felé (Zsolt. 148) — a világ azonban elfelejtkezett arról, hogy létét nem magának köszönheti; erről a paradox állapotról az Ige több helyen is tanúságot tesz (Zsolt. 14). E hiányosság legtragikusabban az ember sajátja; a teremtésben ha valaki, akkor az ember - akit Isten saját képére és hasonlóságára alkotott - volna köteles imádni Teremtőjét, de, mint arról Pál apostol tudósít, egyetemesen elfordultak és bálványokat imádnak (Róm. 2).

Ábrahám kiválasztása és a tórai szövetség nyomán a zsidó nép az, melyet Isten többek közt arra a célra választott el, hogy példát mutasson és bizonyságot tegyen a világ és az egyetemes emberiség számára arra nézve, Isten mit vár az embertől és mi célból alkotta őt.

Jézus Krisztusban az Újszövetség népe az egyház, a nemzetek közül kihívottak közössége is megkapta (“megörökölte”) a látást arról, imádni és dicsőíteni kell Istent.

A hálaadás okai (a teljesség és sorrendiség igénye nélkül):

1. mert Isten megalkotott

2. mert gondoskodik rólam (,,felhozod a napot jókra és gonoszokra egyaránt…”)

3. célja van velem

4. megváltott engem stb.

Az Isten dicsőítése egy sokrétű tevékenység, melynek úgy eleme a neki tetsző, bibliai életvitel, az engedelmesség, úgy a konkrét verbálisan is, énekszóval is kifejezett hálaadás, imádat, dicsőítés.