Harmónia

A bibliai Kinyilatkoztatás harmónia-fogalma az ember hármas felosztású személyiségének, szellem-lélek-test, egységben tételezett viszonya. A Szentírás szerint az ádámi eredendő bűn és egyébként maga a bűn megrontotta, korrumpálta az ember természetét, aki így elveszítette az egységet a Teremtővel és egyúttal önmagával.

A harmónia elképzelhetetlen Isten nélkül, illetve a vele való ideális viszony nélkül, mivel az egész teremtett mindenségnek és az egyes individuumoknak egyaránt szükségük van arra, hogy létük eredetével és forrásával konstans kapcsolatban legyenek. Ezért nevezi az Ige válaszfalnak is a bűnt. (Efeszosz 2,14) A valódi harmónia feltétele tehát a bűn-mentesség (a megtérés mozzanata), az újjászületés, valamint a Szent Szellemmel való betöltekezés. Mindez csakis Jézus Krisztus révén elérhető hit által, ugyanis helyettesítő-engesztelőáldozatával ő döntötte le a válaszfalat, vagyis a bűnt Isten és ember között.

A harmónia enélkül elképzelhetetlen — a szellem és a test, vagyis az ember mennyhez, valamint az anyagi világhoz kötődő, egyébként tökéletesen ellentétes pólusú részeinek szembenállásából fakadó feszültség feloldása másképpen nem lehetséges. Az újjászületéstől kezdve elérhető a harmónia, és csakis így lehet az ember egész személyiségét átható, ,,önmagával való“ egységről beszélni. Az Ige nyilvánvalóvá teszi, hogy ekkortól kezdve már a hívő felelőssége, hogy ,,jó karban tartsa” szellemét (pl. Ige hallgatása-olvasása, Szent Szellemmel való betöltekezés), illetve testét megzabolázza; a harmónia megőrzésének ugyanis ez a záloga.