Húsvét

A húsvét eredendően ószövetségi ünnep, amit héberül Pészakhnak (פָּ֫סַח) magyarosan:

Páskának neveznek. Izrael népének Egyiptomban töltött utolsó éjszakáján, közvetlenül kiszabadulásuk előtt parancsolta meg Mózes, hogy minden család vegyen egy bárányt, és azt öljék le, süssék meg és egyék meg, a vérét pedig kenjék az ajtók fedelére és szemöldökfájára, így elkerüli otthonaikat az öldöklő angyal csapása, amely minden elsőszülöttet sújtotta. Ez volt az első Pészakh, ami elkerülést jelent. Azért nevezik elkerülésnek, mert a bárány leölésével és a vér ajtóra kenésével elkerülte az izraelieket a halál. Ezt követően a fáraó elengedte Izraelt, és szabadok voltak. Izraelben tehát minden Pészakhkor erről az eseményről emlékeznek meg, ilyenkor tűzön sült húst, kovásztalan kenyeret és keserű füveket fogyasztanak.

ÚJSZÖVETSÉGI VONATKOZÁS

A leölt bárány és a vére általi megmenekülés messiási előkép, magára Jézus Krisztusra mutat előre, akit keresztelő János Isten Bárányaként azonosított. Ahogy a páskabárányt leölték, és a vére szabadulást hozott, úgy Jézus Krisztus is a vérével fizetett és meghalt értünk, hogy megváltson minket bűneink fogságából. Jézus a tanítványaival az utolsó vacsorakor is egy Páska vacsorát evett, tehát engesztelő halála is ehhez az ünnephez kapcsolódik. Másnap keresztre feszítették, még aznap meghalt és eltemették. Harmadik napon, az első zsengék ünnepén támadt fel Jézus. A kereszténység húsvétkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, ami nem feltétlen esik egybe a zsidó húsvéttal.