Ige

A görög "logosz" szó az Újszövetség egyik leginkább központi kifejezése, amelynek jelentésköre a hellén kultúrában rendkívül széles volt. Alapjelentése beszéd, szó, elmondás; azonban ezeken kívül jelentett tárgyalást, tanácskozást, beszélgetést; állítást, kijelentést; kinyilatkoztatást; parancsot; javaslatot, feltételt, ígéretet; bizonyítékot; üzenetet, hírt; szónoklatot, értekezést, tanulmányt, iratot, írásművet; történetet, mesét.

Jelentette a beszéd tárgyát is (ügy, dolog, kérdés, eset); valamint számítást, megfontolást, belátást; vélekedést, észbeli okot és célt. Megbecsülést és tekintélyt is értettek alatta, valamint értéket és érvényt. Elvontabb jelentése volt még: lényeg (valaminek a fogalma); viszony, arány, hasonlóság; észbeli képesség, gondolkodás, bölcsesség, értelem, tudomány, tanítás.

Összefoglalva: a logosz egyaránt jelenti...

1. a – még kimondatlan – gondolatot és annak „világát”, a bölcsességet és értelmet;
2. a kimondott gondolatot, azaz a szót, a beszédet; és
3. a beszéd és gondolat tárgyát – vagy a megvalósult gondolatot és beszédet –, azaz a dolgokat és azok lényegét.

A görög filozófiában a logosz az egész világmindenséget ékes rendezettséggé formáló és kormányzó isteni értelmet is jelenti, amely a természeti, erkölcsi, társadalmi törvényeket megalkotta és fenntartja; valamint az emberi értelmet is, amely az egyetemes logosz része, vagy abból részesül. Az Újszövetség a szót és dolgot szintén egyaránt jelentő héber dávár és az Isten teremtő bölcsességét jelentő chochmá szavakat egyaránt gyakran a logosz kifejezéssel fordítja; így az a mindenséget teremtő Szót jelenti elsősorban, aki Jézus Krisztusban testté lett (Jn 1:1-14), valamint Isten általános kinyilatkoztatását, a Szentírást. Azért tartottuk meg a speciális és kissé régies Ige kifejezést, mert egyetlen másik magyar szó sem képes érzékeltetni ezt a rendkívül sokrétű és nagyon spirituális tartalmú jelentést.