Irgalmasság

Az irgalom az ember legbelsejéből felfakadó érzés, jóindulat a másik ember felé, egyben készség is mások bűneinek megbocsátására, jogosan büntetésük elengedésére.

Jól ismert példája az irgalmas szamaritánus története (Luk. 10,25-37.), amelyben egy rablótámadás áldozatát mind az arra járó pap, mind a lévita kikerülte, a szamaritánus pedig megkönyörült rajta, és a segítségére sietett. Miután bekötözte a sebesültet, gondoskodott kórházi ellátásáról is. Jézus interpretációjában utóbbi bánásmódja jelentette a felebaráti szeretetet.

A Szentírásból szintén nagyon jól ismert Hegyi beszéd elején Jézus a boldogmondásokban külön megemlíti az irgalmasokat: „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5,7.) A „viszonosság törvénye” alapján azt állítja, hogy aki irgalmasságot gyakorol mások iránt, az irgalmasságot fog tapasztalni akkor, amikor szüksége lesz rá. Ez a magatartása jelenti boldogságának kulcsát. „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” (Luk. 6,31.)

A Biblia alapján Isten Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által az egész emberiség felé kifejezte irgalmasságát. Jézus az Atya irgalmasságának, belső megindultságának képviselőjeként váltotta meg az emberiséget. Isten tehát kész megbocsátani, elengedi a bűnök miatt megérdemelt büntetést, Jézus személyére nézve. Pál apostol szerint minden hívő feladata, hogy azt az irgalmasságot, amit Istentől kapott, továbbadja: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek.” (Ef. 4,32.)