Jakab

Héberül Jaakóv (Jákob), amelynek jelentése: aki a sarkot fogja (ld. 1 Mózes 25:26). Átvitt értelemben: aki hátulról jön, aki a másikat kiszorítja / elgáncsolja / rászedi (ld. 1Móz 27:36), aki csapdát állít, bár egyes kutatók szerint ez nem a név eredeti jelentése, csak Ézsau sajátos, ellenséges értelmezése nyomán terjedt el.

Az újszövetségben többeket hívnak Jakabnak.

Jakab apostol, János testvére: Többek között így hívták János testvérét, Zebedeus fiát is. Jakabot az evangéliumok többször is megemlítik, mikor többedmagával odament Jézushoz, hogy kikérje a véleményét különböző témák kapcsán. András végigkísérte Jézust a szolgálata előtti időszaktól kezdve egészen a kereszthaláláig, szemtanúja volt Jézus feltámadásának és mennybemenetelének is. Jézus Jakabot és Jánost "Boanerges"-nek nevezte, ami annyit tesz, hogy "mennydörgés fiai" (Márk 3:17). Ezt a jelzőt heves természetük miatt kapták, egy ízben ugyanis, amikor egy városban nem fogadták el Jézus tanítását Jakab és János azt találta kérdezni Jézustól, hogy: "Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?", mire Jézus megdorgálta őket, azt mondta, hogy "Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa." (Lukács 9:55) Egyszer még édesanyjuk is felbukkan, aki fiaival együtt kéri Jézust, hogy "Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.", mire Jézus azt feleli, hogy "Nem tudjátok, mit kértek" (Máté 20:22, Márk 10:37-38). A tanítványok közötti versengés és testi természetből fakadó kívánságok kapcsán több feszültség is kialakult, melyeket Jézus idővel kigyomlált közülük. Jakab is jelen volt, amikor Jézus Jairus lányának a feltámasztására sietett, így közvetlen szemtanúja volt a vérfolyásos asszony gyógyulásának is, majd a kislány feltámasztásakor csak őt, Pétert, és Jánost vitte be magával Jézus a helyiségbe, erről arra lehet következtetni, hogy bennük látta a hitet arra, hogy feltámadhat a kislány (Lukács 8). Ugyanígy csak ők tartottak vele akkor, amikor felment Jézus a hegyre imádkozni és megjelent neki Mózes és Illés, majd hallották a szózatot is az égből: "Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok." (Lukács 9)

Arról, hogy Jakab sorsa hogyan teljesedett be Krisztus Földről való eltávozása után, nem sokat tudunk. Az Apostolok cselekedetei 1 megemlíti őt is a 11 tanítvány között, akik Jézus mennybemenetele után visszatértek Jeruzsálembe, majd ott volt a felházban is, amikor a Szent Szellem kitöltetett arra a 120 emberre, aki az írás szerint "egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben". Jakab későbbi életével kapcsolatban tudjuk, hogy Júdeában volt egy korai keresztény közösséggel, mikor Heródes Agrippa király vérengzésbe kezdett, ennek Jakab is áldozatul esett egy nyilvános kivégzés alkalmával. (Apostolok Cselekedetei 12)

Jakab apostol, Jézus testvére: 

Jakabot Pál a Galata 1:19-ben az "Úr atyjafiaként" nevezi, ezért is gondolják többen, hogy Jézus egy kisebb féltestvéréről lehetett szó, akit Mária Józsefnek szült. Az evangéliumokban viszont nem kerül említésre név szerint, csak olyan esetekben bukkanhatott fel, mint például a Márk 3:31-ben, mikor "az ő testvérei és az ő anyja" elmennek Jézusért, hogy megállítsák a szolgálatában, ugyanis azt hitték róla, hogy "tisztátalan lélek van benne". Valószínűleg amiatt nem szerepel az evangéliumi írásokban, amit a János 7:5-ben olvashatunk: "Mert az ő atyjafiai sem hivének benne". De az I. Korintus 15-ben Pál arról ír, hogy Jézus feltámadása után megjelent neki is:

Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. - I. Korintus 15:3-8

Az Apostolok Cselekedetei 12-ben is bukkan fel ez a Jakab, aki a hagyomány szerint Jézus testvére és a Jeruzsálemben működő gyülekezet vezetője volt. Péter a börtönből való szabadulása után kéri a többieket, hogy meséljék el, hogy miképp hozta ki őt az angyal a börtönből. Az Apostolok Cselekedetei 15-ben maga Jakab is megszólal, amikor azt a kérdést vitatják meg az apostolok és a vének, hogy vajon üdvözülhetnek -e a pogányok, ha nincsenek körülmetélve? Álláspontja szerint "...nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől." - ezt az álláspontot pedig mindannyian elfogadták és ez lett a gyakorlat a pogány háttérből megtérők felé. Jakab tehát olyan egyházfőnek és apostolnak számított, akinek a szavára adtak a vének is, ezen túl pedig Pál támogatásában is jelentős szerepet játszott a  Galata 2:9 alapján: "elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem".  Az Apostolok Cselekedetei 21 alapján Pál többek között Jakabnak is adott beszámolót a pogányok között szerzett tapasztalatairól. A hagyomány szerint mártírhalált halt Kr. u. 62-ben.

Jakab Apostol nem csak szereplője, hanem írója is az Újszövetségnek, a Jakab levél egy öt fejezetből álló könyv, mely több kulcsfontosságú újszövetségi tanítást tartalmaz, többek között szól benne Jakab az igei hitről, a hit cselekedeteiről, a kételkedésről, a bölcsességről, és a próbáról is.