Jóm Kippur

A Kürtzengés után tíz nappal, Tisri 10.-én tartották meg a Jom Kippúrt. Az ünnep középpontjában Izrael szellemi helyreállása, valamint a Nagy nyomorúság áll.

Eredete:

Jóm Kippur az egyik legnagyobb ünnep az Úr ünnepei közül, amivel a Biblia három különböző helyen is foglalkozik (3Móz. 16; 3Móz. 23,26-32; 4Móz. 29,7-11). Az ünnep héber elnevezése a Jóm Kippur, ami Engesztelés napjának fordítható, de utal a szövetség ládájának fedelére is (kipporet). A főpap ezen a napon beléphetett a Szent Sátor vagy a Templom Szentek Szentjének nevezett részébe, és a frigyláda tetejére öntötte az áldozati állatok vérét. Az ünnepnek kettős célja volt, amit két kecskebak szimbolizál: az egyiket a Teremtőnek áldozták engesztelésül (innen ered az ünnep elnevezése), míg a másik kecskebakot Azázelnek (a puszta démonának) ajánlották fel váltságdíjul. Ez az áldozat arra szolgált, hogy a héberek egy éves időtartamra elnyerjék Isten jóindulatát és áldását az életükre nézve.

Az Újszövetség alapján a két kecskebak feláldozása tulajdonképpen Jézus Krisztus vérének hatását szimbolizálja: egyrészt a Megváltó vére engesztelést szerzett, vagyis kibékítette a hívőket a világ Teremtőjével. Másrészt ugyanez a vér váltságdíjnak is tekinthető, amit Jézus fizetett ki a Sátánnak. Ez a vér - szemben az ószövetségi rendtartással - nemcsak egy éves időtartamra biztosítja a Teremtő kegyelmét, hanem örökre.

Megtartása napjainkban:

A Templom lerombolása óta (Kr.u. 70) ez az ünnep sem tartható meg a bibliai formájában. A Kapparót szertartás emlékeztet a véráldozat szükségességére, de ezt csak az ortodox zsidók gyakorolják. A ceremónia során a bika és a kecske helyett csirkét áldoznak. A baromfi nyakát elvágják, vérét kifolyatják, miközben Jób könyvéből és a Zsoltárokból olvasnak fel részeket. Az állat húsát pedig odaadják a szegényeknek. A zsinagógai istentiszteletre ilyenkor mindenki fehér ruhába megy, utalva az ószövetségi papok fehér öltözetére. A tóratartó szekrény színes kelméjét is fehérre cserélik ezen a napon.

Beteljesedése:

A Biblia magyarázók az Engesztelés ünnepét összekapcsolják a hétéves Nagy nyomorúsággal. A történelem végén az egész emberiség elutasítja Jézust, ezért az engesztelés vére sem tudja betölteni a békéltető funkcióját. Ugyanakkor Zakariás próféciájának fényében megállapítható, hogy a zsidóság a nyomorúság végére felismeri Jézusban azt a vezetőt, akit már több ezer éve várnak, és ekkor bekövetkezik Izrael szellemi helyreállítása is (Zak. 12,10).