Mind a héber (ólám), mind a görög (aión) meghatározott időszakot, korszakot, ill. nagyon hosszú időt jelöl. Gyakran fordítják öröknek, ill. tévesen világnak is.
Isten az emberiség történelmét periódusokra, korszakokra osztotta fel.
Átvéve a tradcionális judaista hagyományt, már az 1-2. századi teológusok 6 000 évre taksálták az emberiség történelmét. E menetrend lezáró aktusaként érkezik meg - az Örökítéletet (vagy: utolsó ítéletet) és a világmindenség újrateremtését követően - a Mennyei Jeruzsálem. Eme eseményre a Szentírás a “végső sabbat”-ként is hivatkozik, vagy úgy, hogy a “nyugalom napja”.
A korszakokat az egész emberiséget egyetemesen (közvetlenül vagy épp csak közvetve) érintő természetfeletti események kötik össze, például maguk a szövetségkötések. Mivel a korszakok célja a világmindenségnek a gonosztól való megtisztítása, valamint a földnek és az egekkel való egybeszerkesztése, tehát az abszolút helyreállítás - a korszakok rendszerét üdvtörténelemnek is nevezik.
A korszakokat Isten alkotta Jézus Krisztusban (Héberekhez írt levél 1,2, vö. 11,23; a világ szó helyén eredetiben: korszak áll).
Fontos, hogy mint magának az üdvtörténelemnek, úgy az egyes korszakoknak is meg van a maga sajátos célja. Összefoglalva: az emberiségnek az isteni jelenléttől, az isteni törvénytől (értékrendtől), vagyis magától Isten Személyétől való elidegenedésének módszeres felszámolása, majdani teljes megszüntetése a cél.
Az eredeti szövegek nem tesznek különbséget korszak és világkorszak között, a distinkciónak azonban mégis van eszkathológiai jelentősége: nem minden korszak világkorszak; korszak fedhet le nem egyetemes nép, közösség vagy egyén életében szakaszokat, a világkorszak azonban mindig egyetemes.
A világkorszakok bibliai felosztása a következőképp néz ki:
--
1. Az ártatlanság kora
A bűnbeesés előtti időszakot öleli fel.
2. Az özönvíz előtti/ lelkiismereti kor
Az özönvíz előtti kort szokás lelkiismereti kornak is nevezni, abban az időszakban ugyanis nem volt Isten által kibocsátott törvény, parancs, hanem az emberek lelkiismeretére volt bízva, mit tesznek és hogyan. Az 1. Mózes 6. fejezetében látjuk, hogy a dolog kudarcba fulladt, az akkori egyetemes emberiség olyannyira eltávolodott Istentől és az isteni rendttől, hogy romlásba taszították önnön magukat. Ezt a kort Isten özönvízzel törölte el a föld színéről.
3. Az özönvíz utáni
Az özönvíz elvonultával Isten szövetséget kötött Noéval, családjával s egyúttal tehát az egész emberiséggel. A szövetségkötésben benne foglaltattak parancsok, rendelkezések is, melyek az egyetemes emberiségre nézve a mai napig érvényben vannak. E korszaktól kezdve beszélhetünk társadalmak kialakulásáról.
4. Patriarkák kora
Ábrahám, Izsák és Jákob kora.
Ábrahám Isten elhívásának engedelmeskedve útra kelt Ur-Kaszdimból, hogy bejárja az ígéretként kapott örökséget, az akkor kanaánita törzsek által lakott Kánaánt. Jákob fiai Egyiptomba mennek a nagy éhínség miatt, ahol letelepednek, ám évszázadokkal később Mózes vezetésével kivonul az időközben nagy néppé lett Izrael; a 40 éves pusztai bolyongást követően Józsué seregletével birtokba veszik az Ígéret földjét.
5. A törvény korszaka
Istennek Izrael fiaival a Szináj hegynél kötött szövetségétől számított időszak - a zsidóság néppé válásától kezdve -, egészen Jézus Krisztus eljöveteléig tart ez az időszak. A törvény korszakában a Tóra rendeleteinek feltétlen betartása van előtérben; szemben a kegyelem idejével, ahol is a hité a főszerep.
6. Végső idő
Jézus Krisztus megtestesülésétől számított időszak, mely egészen visszajöveteléig tart.
Felöleli a Kegyelem idejét (nevezik még úgy: az egyház korszaka, Szent Szellem korszaka), valamint az Antikrisztus mindössze 7 éves gyötrelmekkel teli időszakát.
Dániel próféta utolsó időkre vonatkozó, 70 évhetet felölelő előrejelzésének meterendjébe (Dániel 9.) Pál apostol szerint Isten beillesztett egy időszakot, amit “titoknak” nevez, amiről senki nem kapott kijelentést egészen Jézus Krisztus eljöveteléig (Róma 16, 25-27): ez a kegyelem ideje. Amíg a kegyelem ideje tart (Róm. 11,25), áll a dánieli visszaszámlálás, ám amint Isten kivonja az egyházat a világból, folytatódik az utolsó évhét nagy visszaszámlálása (2Thessz.2,7).