Mártír

mit jelentenek a bibliai fogalmak?
keresés
leírás

A kifejezés a görög ’martürosz’ szóból ered, ami egyszerűen csak tanút jelent. A korai kereszténység idején olyan személyek megnevezésre használták, akik felvállalták Jézus Krisztusba vetett hitüket függetlenül attól, jár-e ez negatív következményekkel vagy sem. 

Ez a meggyőződés Jézus kereszthalálával, eltemetésével és feltámadásával kapcsolatos tényekre alapszik, az erről való tanúskodást Jézus parancsba is adta követőinek. A martürosz szó legvégső esetben jelöli tehát azt a személyt, aki életét adja inkább, hogysem megtagadja Jézusba, a Messiásba vetett hitét.

Ugyanakkor látjuk, hogy az egyház megszületése óta számtalan olyan személy volt, akik ez utóbbi tanúskodást is vállalták. Jézus első apostolai is ilyen személyek voltak. A Tizenkettő – a Patmosz szigetére száműzött, majd a Jelenések könyvét lejegyző János kivételével – mind erőszakos halált halt, inkább vállalták ugyanis a mártírhalált, minthogy megmeneküljenek, de megtagadják addig bátran vállalt meggyőződésüket.

Az első keresztény mártír István, a jeruzsálemi gyülekezet diakónusa, aki teljes volt hittel, erővel, nagy csodákat és jeleket tett a zsidó nép között. István, mikor meglincselték, bepillantást nyert a Mennybe, s látta a feltámadt és dicsőséges Jézus Krisztust.

A tizenkét apostol közül elsőként Jakab lett vértanú, őt Heródes végeztette ki karddal. A részben edomita származású fejedelem illegitim uralmát (a Tóra szigorúan szabályozza a királyi vérvonalat) ezzel a politikai húzással szerette volna megerősíteni, hogy – kihasználva a zsidó vezetők és a keresztények közti ellentétet – megnyerje a zsidó elit támogatását.

De erőszakos halált halt Péter is, ahogy Jézus előre jelezte számára, a korai (vélhetőleg hiteles) hagyomány szerint fejjel lefelé feszítették keresztre Rómában, Pállal körülbelül egy időben Nero császár uralkodása alatt.

A többi apostol halálával kapcsolatban is már csupán a hagyományra támaszkodhatunk, valószínű azonban, hogy mindannyian mesterük parancsának eleget téve, az evangélium hirdetése, s mind távolabbi vidékeken (pl. Akhája, India, Örményország) végzett missziós munka során lettek a feldühödött tömeg lincselésének áldozatai. A Római Birodalom az első században ugyanis még viszonylagos szabadságot biztosított a vallási csoportoknak, amíg azok a birodalom érdekeit nem sértették. Így a keresztények az államhatalom üldözése nélkül vállalhatták fel a martürosz, azaz a tanú szerepét. Ebben az időszakban a keresztényeket a különböző vallási csoportok részéről érték atrocitások, akik viszont saját kultúrájuknak, vallásuknak a térvesztéseként értékelték az „új hit” nagy sikerét. Ilyen konfrontációnak lett az egyik szereplője a Jelenések könyvében említett Antipás is. Vélhetőleg ő volt a pergánumi gyülekezet püspöke, akit a hellén kultúrájú város előkelői arról akartak meggyőzni, mivel a görögök kultusza régebbi, ezért tiszteletreméltóbb. Az érvelés mögött az a feltételezés állt, hogy a régi dolgok több értéket képviselnek az újaknál. Miután Antipás mindezt elutasította, s a császár rézoltárán sem áldozott, tűzbe vetették. Jézus pont abban dicséri meg a pergánumi gyülekezetet, hogy nevét megtartotta és hitét nem tagadta meg még ebben a válságos időszakban sem.

Ugyanakkor még nagyobb üldöztetéssel kellett szembenézniük a későbbi századok keresztényeinek, amikor is maga az államhatalom látott veszélyt az új mozgalom térnyerésében a birodalom egységére nézve. Az első században még vallási toleranciát hirdető birodalom lett a keresztények fő üldözője a már a század második felétől elkezdve (Kr.u.64 – Nero féle keresztényüldözés) egészen a negyedik századig (313 – Milánói Edictum, 363 – utolsó keresztényüldöző római császár halála). Keresztények tömegei lettek vadállatok martalékai római amfiteátrumokban, sokakat feszítettek keresztre utak mentén, hogy bárki arra menő láthassa őket. Mindez jelen van napjainkban is. A legkegyetlenebb római császárok után ma az Iszlám Állam terroristái végzik brutális tettüket a nagy nyilvánosság előtt, az elmúlt hónapokban több olyan fotót, videót tettek közzé az interneten, melyeken keresztényeket végeznek ki, mert nem voltak hajlandóak megtagadni Jézusba, mint Messiásba, Isten Fiába vetett hitüket. 

kapcsolódó írások
Hack Márta-Hack Péter: A hiteles tanú (Új Exodus)KeresztényüldözésekAkikre nem volt méltó a világ (Hetek könyvek)A keresztényüldözések története 3. – Az apostolok véreMártírok és meghurcoltak (Hetek)