Pünkösd

A keresztény világban az egyik jelentős keresztény ünnepként tartják számon, kevesen tudják azonban, hogy a pünkösd alapvetően egy ószövetségi ünnep, melyet Isten rendelt el Izrael fiai, a zsidóság számára, a keresztények pedig ennek a zsidó ünnepnek a beteljesedését látják a Szent Szellem eljövetelében.

A pünkösd (vagy héber nevén Savuót) heteket jelent, mert az Első Zsenge ünnepétől kellett hét hetet számítani, s az azt követő ötvenedik napon ünnepelték meg. Ahogy az Első Zsenge ünnepe a tavaszi árpaaratás kezdete, úgy a Pünkösd, vagy Hetek a búzaaratás kezdetét jelöli. A búza első zsengéjéből áldozatot kellett bemutatni az Úrnak a Templomban, ez garantálta a nyári búzaaratás sikerét. Nevezik még épp ezért Jóm habikkurimnak is, azaz az Első Zsengék napjának, illetve Hág hakacírnak is, vagyis aratás ünnepének. A magyar pünkösd szó a görög nyelvből származik, görög nyelven ugyanis az ünnepet pentekoszténak hívták, amely azt jelenti „ötvenedik”. 

Az egyiptomi szolgasorból való szabadulásuk feletti örömüket és hálájukat ilyenkor is adományokkal fejezték ki a jeruzsálemi Templomban. Mivel a Pünkösd az ószövetségi három zarándokünnep egyike is volt, ez megmagyarázza azt is, hogy az ünnep újszövetségi beteljesedésekor miért is volt akkora tömeg Jeruzsálemben, és miért is hallották annyian a maguk nyelvén szólni a tanítványokat, miután megkapták a nyelveken szólás ajándékát. A keresztények az ószövetségi ünnep beteljesedésében tehát a Szent Szellem eljövetelét és az egyház megszületését látják. Jézus Krisztus az Első Zsengék ünnepén támadt fel a halálból, ezt követően negyven napot a földön töltött, és tanította tanítványait az ószövetségi próféciák alapján, hogy szükséges volt megtörténnie kereszthalálának, eltemettetésének és feltámadásának. Miután felment az Atyához, a Mennybe, 10 nap múlva (vagyis az első zsengék ünnepéhez viszonyítva pontosan 50 nappal később, Savuót, azaz Pünkösd napján) elküldte a Szent Szellemet. A tanítványokra, aki együtt voltak és imádkoztak, kettős tüzes nyelvek ültek. Az akkori időjárásnak megfelelően minden bizonnyal felhőtlen, napsütéses napon egyszer csak sebesen zúgó szelet lehetett hallani, ami betelítette azt a házat, ahol az apostolok voltak. Miután megteltek Szent Szellemmel, nyelveken kezdtek szólni. Csak hamar körbe is vette őket az a tömeg, melyről fentebb már szóltunk és magyarázatot várt. Meg is kapták Péter apostolon keresztül, s csatlakozott a tanítványokhoz aznap mintegy háromezer izraelita férfi.