Szabad akarat

A szabad akarat a jó és rossz közötti különbségtételre és a választásra irányuló valós szabadság. Az ember, aki rendelkezik szabad akarattal, képes szabadságából fakadóan vagy a jót vagy a rosszat választani.

Az ember eredendően szabad lény és láthatjuk, hogy már a kezdetekkor is rendelkezett e képességgel, mivel a Teremtő kiemelve a többi ég alatti teremtmény közül, felruházta őt vele.

Erre a legékesebb bizonyíték épp egy negatív példa, a bűnbeesés: ekkor az ember a rossz mellett döntött - de azért, mert módjában állt. (1Móz.3.rész)

Nem minden lény szabad, sőt, az ég alatti szférában a Szentírás tanúsága szerint ez egyedül az emberre igaz - sem az állatokra, sem a növényekre stb. -, csak az emberre, mint élő lélekre. (Zsolt.8.)

Az, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik általában szólva igaz (mivel Isten eredendően felruházta ezzel a lényegi attribútummal), azonban az Újszövetség nyilvánvalóvá teszi, hogy csupán korlátozott módon működik az eredendő bűn miatt. (Róm.7.rész)

Az ember alapvetően függő lény, vagy a Mindenség valamely hatóerejének való alárendeltségben létezik: vagy Istennek vagy a Sátánnak. Ez azt jelenti, hogy vagy az igazság vagy a bűn szolgálatában áll, köztes út nincs. (Lk.16,13-16.)

Jézus Krisztus engesztelőáldozata egyúttal helyreállító célt is szolgál, ebben az esetben az ember szabad akaratának helyreállítását. Teológusok szerint az első szabad akaratú döntés akkor születik meg, amikor Isten az egyén szivére helyezi elhívását: bár közvetlenül megtérése előtt az ekkor még bűnös állapotban van, szíve és szelleme azonban felszabadul annak a döntésnek a meghozatalára, hogy enged Megváltója hívásának vagy ellenáll neki.

Gyakran zavart okoz, hogy az Újszövetség egyik helyen azt állítja, a keresztény ember szabad, nem sokkal később pedig szolgaként utal a krisztusi emberre (ráadásul az eredeti görög szöveg szerint rabszolga). (Róm.6,16, Gal.4,21-31.)

Az ellentmondás csupán látszólagos és feloldható a következőképpen: az eredendő bűn miatt egy ember sem születik szabadnak, öntudatlanul is a bűn szolgálja élete során - ez nem zárja ki azt, hogy úgy érezze, a “saját maga ura”, ám a Biblia szerint önbecsapásban él.

A megtérés során az ember, ahogy Jézus engesztelőáldozatát hit által elfogadja, megszabadul a bűntől és szabad emberként születik újjá: ám ez Isten felé való önkéntes és immár szabad akaratú alárendeléssel jár együtt - ami azt jelenti, hogy pusztán tiszta szeretetből az ember is leteszi az életét Istennek. Ez az önkéntes alárendelés tehát krisztusi jellemvonás, hiszen Jézus Krisztus is önkéntesen szabad akaratából vállalta a kínhalált az emberiségért. Ez a szabad akarat és az önkéntes alárendelés szintézise.