A szív az ember legbelsőbb lényege, személyiségének középpontja, ahol az emberi test, lélek és szellem összetalálkozik. A szív nem azonos a szellemmel, a lélekkel vagy a fizikai szívvel. A görög καρδία (kardia) szóból származik, héber megfelelője a לֵב (léḇ) kifejezés, amely központot, lényeget, középső részt jelent.
Az embernek három fontos része van (szellem, lélek, test), de a Biblia sokat beszél a szívről: ezen keresztül lehet az ember egész személyiségét, természetét, karakterét irányítani. A szív az ember lényege, ez határozza meg az ember állapotát, az ember minőségét. Olyan az ember, mint amilyen a szíve, nem olyan, mint amit cselekszik vagy amilyennek mutatja magát. Ezért van, hogy az emberek egy része tudatosan elrejti szívének állapotát, mások pedig, akik tudják, hogy jó szívük van, kifejezik.
A Biblia alapján az emberi szív többféle állapotba is kerülhet. Példák a szív állapotaira: bűnbánó (Zsolt. 51,19.), tiszta (Zsolt. 51,12.), alázatos (Máté 11,29.), balgatag (Róm. 1,1), megtört (Ésa. 61,1.).
BEFOLYÁSOLHATÓ
Mikor Ádám és Éva elkövették az ősbűnt, akkor a személyiségükben antropológiai szempontból hatalmas változások ment keresztül. A személyiségük fundamentuma addig be volt ágyazódva Isten jelenlétébe, a bűn elkövetése után viszont elvesztették ezt a stabil talajt. Ebből az állapotból fakad az emberi szívnek az a mozgékonysága, hogy mindig rá akar valamire tapadni, mindig vonzódik valamihez, állandóan keresi azt a pontot, amihez rögzülni tud, mert nem képes üres maradni. Hogy mire fog tapadni a szív? Arra, ami felé az emberi figyelem irányul. Ezek lehetnek emberi kapcsolatok vagy dolgok, amikkel foglalkozik valaki. A figyelem irányában lévő személynek vagy dolognak a szellemi-erkölcsi állapota befolyással lesz a szív minőségére. A szív minősége pedig hosszútávon a sorsban nyilvánul meg.