Test

A Szentírás többféle testet különböztet meg: van fizikai (anyagi) és van szellemi test. Anyagi testtel az ég alatti szférában (vagyis a világban) élők rendelkeznek, míg szellemivel az olyan szellemi lények, mint az angyalok, démonok. A görög többnyire más kifejezést használ az anyagi testre (szarx) és mást a spirituálisra (szóma). Létezik megdicsőült test: ez az anyaginak egy teljesen megszentelt állapota, melyet csordultig tölt Isten dicsősége és többé nincs alá rendelve a biológiai, fizikai törvényeknek. Ezutóbbi sem nem szellemi test, sem anyagi, több mindkettőnél. Jézus Krisztus megdicsőült testben van jelen a Mennyben. Bár alapvetően a szellem az, ami örökkévaló, a test is rendelkezik a feltámadás és az örökélet ígéretével. (1Kor. 15,52) A test az ember hármas-tagoltságú személyiségének anyagi része - szellem, lélek és test. (1Thessz. 5,23.) 

A Teremtéskor Isten a föld porából gyúrta az embert saját maga képére - magát a testet -, azonban ekkor még nem élt, csak miután Isten belefújta orrába a szellemet. Azt mondja az Ige, hogy “így lett az ember élő lélekké”. (1Móz. 2,7.) A test, vagyis az anyagi, valamint a szellem találkozásából (szintéziséből) alakult ki a lélek. Isten a világegyetem legegyedibb teremtményévé alkotta az embert: ti. ő helyezkedik el az anyagi és a szellemi valóság metszéspontjában - tovább szűkítve: egyszerre földi és isteni származású (istenképű). Az eredendő bűn miatt az ember teste ki van szolgáltatva a halálnak már születésétől kezdve (sőt, már azt megelőzően is). Valószínűleg ez az oka az öregedésnek, a folyamatos-fokozatos romlásnak és az elmúlásnak is. A fizikai halált nem tekinti végleges halálnak az Ige. Jézus Krisztus az első, aki emberként legyőzte a halált: “Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül”. (Kol. 1,18.) A tesben megjelent Fiú tehát az, aki egyrészt legyőzte a bűnt és annak következményét, a halált is. Az első Korinthoszi levél úgy utal Jézusra, mint második Ádámra, utalva arra, hogy az eredeti Ádám, mint az első ember minden tekintetben csupán kezdetleges formája volt annak, amivé Isten eredetileg tervezte: Jézus Krisztus tehát az emberi nem teljes és befejezett formáját képviseli. Az Ige első zsengének is nevezi (1Kor. 15,22-24.), ami arra utal, hogy mások is fogják majd követni Őt: azok az emberek, akik elfogadták az evangéliumot és Jézust szemlyes Megváltójuknak. A hívők abban a reménységben költöznek el földi létüket befejezve, hogy tudják, Megváltójuk él és meg áll majd egyszer a földi porajik felett és feltámasztja őket megdicsőült testben. (Jób 19, 25.)