Tízparancsolat

A Tízparancsolat azoknak a szellemi és erkölcsi parancsolatoknak az összessége, amelyeket Isten kinyilatkoztatott a zsidóság számára, a Sínai hegyen, Mózesen keresztül (2Móz. 20.). A mózesi törvény kivonata, a 613 parancsolat summája. 

A parancsolat adás egyben szövetségkötés is volt Izraellel, amely a kiválasztott nép és a Mindenható Isten között jött létre. A szövetségkötésnek az életadás a célja, jelen esetben azért volt szükség törvényekre, hogy minden egyes izraeli polgár számára nyilvánvaló legyen az élet és a halál között levő objektív válaszvonal.

Fontos, hogy a Tízparancsolat normái egyetemesek, minden emberre érvényesek, ezek nélkül  teljesen kaotikus állapotok uralkodnának el az egyes társadalmakban. Pál apostol szerint az ember lelkiismeretébe vannak írva már megszületéskor is, ezért nem kell külön megtanítani arra valakit, hogy a lopás bűn (Róm. 2,14-15.).

A törvény szavait Isten szóban közölte Mózessel, de a summázatát az Úr saját kezével égette   kőtáblákra, amelyeket Mózes később összetört haragjában. Másodszorra már Mózes írta le ugyanezeket a parancsolatokat egy másik kőtáblára. Az Újszövetég mindegyik parancsolat érvényességét megerősíti számunkra, kivéve a szombat szó szerinti megtartását, amit az Úr jelenlétében való megpihenésként értelmez.

Az első kőtáblán szereplő négy parancsolat célja az Isten-ember kapcsolat szabályozása, védelme. A második tábla hat parancsa kifejezetten az emberi kapcsolatokról szól; a családi, közösségi és társadalmi együttélés iedális voltáról. Jézus az Őt faggató farizeusok kérdésére válaszolva így foglalta össze a Tízparancsolatot: „Szeresd az Urat, a te istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,37.39.)