Univerzum

A Szentírás szerint az univerzum (vagy világegyetem) jóval tágabb fogalom, mint tudományos vagy köznapi értelemben. A csillagászat minden létező összességét érti alatta, azonban csakis az érzékszervek által befogható dolgokat, azokat, melyek léte tudományosan bizonyítható, úgy mint: bolygók, csillagok, naprendszerek, galaxisok stb.

A Biblia azonban kitágítja az univerzum fogalmát a láthatatlan, vagyis a szellemi szférára - ez magába foglalja többek közt: a mennyeket (vagy egeket), tehát Isten uralmi térségét, az alatta elhelyezkedő Sátán uralmát, a Föld gyomrában található Poklot stb. A szellemi szféra lakói szellemi lények - pl. angyalok, szeráfok, kerubok stb. - léttere az örökkévalóság, ahol következésképp nem létezik elmúlás, halál, ahogyan idő sem (vagy amennyiben mégis, az teljesen más természetű, mint amit mi időnek nevezünk). A földi szféra az idő uralma alá van vonva, ahol a - közvetlenül ehhez a térséghez tartozó - létezők (ember, állat, növény) léte alá van rendelve az elmúlásnak, romlásnak stb. azaz maga az anyagiság folytonos romlás és megújulás procedúrájának van kitéve.

Lucifer lázadását követően, tehát a bűn létrejötte miatt Isten részekre tagolta az univerzumot, a határok nehezen vagy egészen átjárhatatlanná tették az egyes szférából a másikba való átmenetet. Ezek határok valószínűsíthetően az egek. Nem elsősorban a csillagászati ég, hanem szellemi, azaz láthatatlan valóság.

Lucifer bukását követően Isten kiközösítette őt a Mennyből, aki a második égben létrehozta saját uralmát a magával vont angyalokkal, gonosz szellemi lényekkel - az Isten országának mintegy ellentétes, gonosz, sötét párjaként.

A Teremtés könyvének eleje utal rá, hogy a Föld, mielőtt Isten megalkotta volna a ma ismert formájára, egykor lakott volt, de egy ítélet következtében “kietlen és puszta” lett. (1Móz. 1,1.) A könyv eleje tehát egy újrateremtésről tudósít, melynek urául teremtette az embert (1Móz. 2-3.), ám ő bukásával átjátszotta az uralmat a Sátánnak, emiatt rendelkezik a Sátán jelentős befolyással a világ fölött mindaddig, amíg Jézus Krisztus vissza nem tér s érvényre nem juttatja a világnak a Gonosz kezéből történő visszafoglalását. A Jelenések könyvében található leírás Isten haragja poharainak kitöltéséről és az Úr Jézus visszajöveteléről Jézus Krisztus halál és egyúttal a Sátán felett aratott győzelmének érvényesítése. (Jel. 16., 18-19.)

Az Újszövetség nyilvánvalóvá teszi, hogy a történelem végén Isten véglegesen megszünteti az univerzum tagoltságát, a Fiúban, Jézus Krisztusban egyesítve egybeszerkeszti a világegyetemet.  (Ef. 1,10.) Ekkortól kezdve a Föld és az anyagi világ belép az örökkévalóság szférájába, leszáll a Földre a Mennyei Jeruzsálem és Isten lesz minden mindenben. (1Kor. 15,28.)

A teológiának ezt a területét az eszkatológia kutatja.