Vallás
A Biblia vallás-fogalma eltér a hagyományos értelmezéstől. Valláson többnyire természetfeletti erő(k)be vetett hit értendő - lehet személyes vagy személytelen -, melyhez sajátos kultuszrendszer kapcsolódik.
A bibliai nyelvhasználatban a vallás, mint olyan, pejoratív jelző — ti. minden olyan szakrális cselekedetet, hitet ide sorol, mely nem Izrael Istenének, az Egyetlen Istennek a Kinyilatkoztatásán alapul. Továbbá a hamis istentisztelet is e kategóriába sorolandó, amikor is nem Isten által kijelölt, hanem egyéni módon zajlik az istentisztelet.
Az evangéliumi mozgalom egyik fő célja a keresztény hit ,,megtisztítása” minden olyan vallási jellegtől, mely a történelem során rakódott rá és szemben áll Isten Igéjével — s a szálak egészen az ősegyházig való ,,visszabontása”. (ApCsel. 2-5. rész) Emellett folytonos munka a hitéletnek megőrzése attól, hogy megvetemedjen; Isten jelenlétére való őszinte nyitottság kell, hogy jellemezze a hívőket és az összejöveteleket.
Az indoeurópai nyelvek között legelterjedtebb kifejezés a vallásra a latin religioból származik (religion, religione, religión stb.), amely figyelmet [ti. a vallás tárgyára irányuló] is jelent, de egyúttal babonás aggodalomként is értelmezhető. (A mi vallás szavunk talán inkább a szintén latin credohoz kötődik, ami hitvallást jelent.) A kifejezés etimológiájában érzékletesen tükröződik az antik görög, vagy római ember, aki babonás félelemben gyakorolja kultuszait, remegve az ,,elkerülhetetlen sorstól” valamint istenek és démonok haragjától.
Az első történelmi példák a Biblia tanúsága szerint már a Genezis könyvének elején megtalálhatók: az első ilyen Kain és Ábel története (1Móz4,3), ahol Kain nem Isten által kijelölt módon áldozott (véresáldozat helyett a föld gyümölcsével); kicsit később a vízözön után látjuk az emberiséget, ahogy Nimród vezetésével becsvágyból tornyot építenek ,,Istenhez”. (1Móz.11,1-9.) A Szentírás engedetlenségnek nevezi a hamis istentiszteletet, sőt, magát az engedetlenséget pedig a varázsláshoz hasonlítja. (1Sámuel 15,22-23.)
Az elsőszámú különbség a bibliai hit valamint más vallások között az, hogy egyedül a zsidó-keresztény hit alapul valódi isteni kinyilatkoztatáson; a Szentírás szerint a vallások emberi kreálmányok, rosszabb esetben démonok vagy bukott angyali lények által ,,sugallt” hamis kultuszok. A honfoglalás előtt az Úr többször is óva inti Izael fiait, hogy ne keveredjenek a kánaánita népek kultúrájával, határolódjanak el, sőt, irtsák ki bálványaikat, kultusztárgyaikat semmisítsék meg. (2Móz. 23.) Pál apostol szerint előfordul, hogy akár gonosz angyalok ,,más evangéliumot” hirdetnek, mint az eredeti (2Kor.11,4 vö. Gal.1,8) — bár látszólag ugyanaz, valójában a Sátánnak egy megtévesztéséről van szó; a hívők feladata ennek leleplezése és elutasítása.
Izrael Istene valós, bensőséges közösséget kínál fel Személyével az Újszövetségben a Szentlélek által. A többi vallás esetében nemhogy nincs tényleges közösség, de az Ige úgy fogalmaz, a bálványokkal (hamis istenekkel) kapcsolatban: ,,Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak… Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal.” (Zsolt. 115,5-7.)
További nagyon lényeges különbség, hogy, míg a vallások úgy általában szakrális előírásaiknak megfelelően elvégzett szolgálaton túl egyebet nem várnak az egyéntől, addig a Biblia Istene elsősorban is az ember szívét kéri. A kultuszok ,,isteneit” nem érdekli a halandó lelkiismerete, az Örökkévaló előtt azonban az ember olyan, mint egy nyitott könyv — Szelleme folyton vizsgálja a szíveket. (Péld. 20,27 vö. 1Kor.2,7)