Valóság

Az Újszövetségben gyakran előforduló görög alétheia szó magyar megfelelője, ami egészen pontosan feltárulkozó realitást, a fátyol alól kilépő igazi valóságot, elrejtetlenséget jelent.

Károli szinte kizárólag igazságnak fordítja, ami nem adja vissza az eredeti tartalmat, mert míg az igazság a valóságnak az ember tudatában megjelenő korrekt tükörképe, addig a valóság maga a realitás. Illetve igazság szavunkat gyakran használjuk igazságosság jelentéssel (görög dikaioszüné = igazság, jogosság, igazságosság, méltányosság), amely jogszerűséget jelent pl.: peres ügyekben, ha valaki igazságosan cselekszik, jár el. Ezzel szemben a valóság a feltárulkozó, megmutatkozó realitás, egy adott személy, hely, dolog stb.

János apostol evangéliumában azt olvassuk, hogy a testté lett Ige, Jézus Krisztus „teljes volt kegyelemmel és igazsággal (alétheia)”. Majd, hogy a kegyelem és az igazság, vagyis a valóság Jézus által lett. Tehát minden körülöttünk levő, látható és nem látható, természetes és természetfölötti dolog, személy, hely, minden realitás, minden létező Jézus által jött létre. Mindez megerősíti Jánosnak pár sorral feljebb mondott kijelentését, hogy „minden általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett”, továbbá a Példabeszédek 8. fejezetének 22-31. igeverseit. Ez a szakasz szintén a valóság, a világ létrejöttével foglalkozik, és kijelenti, hogy a Messiás ezek előtt született és az Atya mellett szerepe volt azok létrejöttében. A keresztények ennek a valóságnak a megalkotását nevezik teremtésnek.

A valóságról kijelenthető az is, hogy azonos Jézus Krisztussal. Hiszen maga Jézus azonosítja magát a valósággal, mikor azt mondja, hogy „én vagyok az út, az igazság – eredetiben valóság, és az élet”. A törvényben az ismeret és a valóság formája van meg, Jézus Krisztus azonban maga a valóság.

Isten olyan imádókat keres, akik szellemben és valóságban imádják. A valóság szabaddá teszi azt, aki megismeri. Sőt, az Atya el is küldi a valóság szellemét, aki Isten gyermekeiben marad, és elvezeti őket minden valóságra.

Az Ige figyelmeztet is arra, hogy maradjunk meg a valóságban, mert lesz olyan korszak, amikor az emberek az egészséges tudományt „el nem szenvedik”, „a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat”, a valóságtól elfordulnak.

Isten döntése, ítélethozatala, az ő megítélése adott dolgokról, folyamatokról, személyekről stb. ellenben mindig igaz (aléthinosz – valódi, valóságos, szavahihető) és igazságosak (dikaiosz – igazságos, méltányos, jogos, pártatlan, pontos). Ő sohasem fordul el a valóságtól.