HITVALLÁS

A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, a remélt dolgok valósága. Biztos tudás arról, hogy amit Isten Igéje mond, az mindig, minden körülmények között igaz és megvalósul. A hit kifejezi az ember belső magatartását Isten felé.

Ádám bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás. Isten jósága mellett a Biblia nyilvánvalóvá teszi az emberi gonoszság és romlottság hatalmát is, ami alól az ember képtelen saját erejéből kiszabadulni. Ez a kilátástalan helyzet Isten természetfölötti beavatkozását tette szükségessé.

A megváltás Isten ingyen ajándéka, amely Isten végtelen szeretetét és irgalmát fejezi ki. A megváltás megvalósítására Krisztus önként ajánlkozott az Atyánál, Aki e feladat elvégzésére felkente és a világba küldte őt. Krisztus a názáreti Jézusban lett emberré. Miután megkeresztelkedett és betöltekezett Szent Szellemmel, hirdette Isten országának evangéliumát, csodákat és jeleket tett, megszabadította az embereket Sátán hatalmából.

Isten a keresztényeket aktív és gyümölcstermő életre rendelte. A szellemi gyümölcsök a Jézus Krisztussal való együttélés következményei, amelyek az Úr természetét jelenítik meg a hívőben.

A szentírás minden keresztényt buzdít arra, hogy életükben és szolgálatukban kívánják a Szent Szellem ajándékait. Mindezen ajándékok működése és megnyilvánulása kívánatos része az istentiszteletnek, azonban használatuknak jó és ékes rendben, Isten Igéjének alávetve kell történnie.

A teljes Szentírás Isten Igéjének írott formája. Szerzője az egyetlen élő, igaz és valóságos Isten, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, Jézus Krisztus Atyja és Istene, aki Szent Szellemtől felkent szolgái által kinyilatkoztatta örökkévaló igazságait, és utasította őket arra, hogy Igéjét írásban is rögzítsék.

Jézus Krisztus - mennybemenetele után, az Egyház Fejeként - szolgálati ajándékokat helyezett az Egyházba. Ezek közül az öt legfontosabb: apostol, próféta, tanító, evangélista, pásztor.

Jézus az őt követőket tanítványoknak nevezte - később, először Antiókiában kapták a keresztény nevet. Jézus Krisztus célja az, hogy a Benne hívőket egy szoros, tanítványi kapcsolatba vezesse be.

Az angyalok szolgáló szellemi lények, akiket Isten arra teremtett, hogy az ő akaratának engedelmeskedjenek. Megszámlálhatatlanok, erejükre és hatalmukra nézve magasabb rendűek az embernél.

Az Egyház az Istentől természetfölötti módon elhívott, Jézus Krisztusban hívő, újjászületett emberek összessége. Az Egyház Jézus Krisztus tulajdona, amelyet Ő épít és irányít. Jézus Krisztusnak egyetlen Egyháza van, amely a helyi gyülekezetek összességébõl tevődik össze.

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, férfivá és nõvé. A föld porából formálta testét, és szellemet (ruach) lehelt belé. Így lett az ember élő lélekké (nefes), akinek teste, lelke és szelleme van.

A Biblia az istentiszteletet nem köti rituális formához, de bizonyos alkotórészeiről nyilvánvalóan beszél. Ezek: ima (könyörgés, hálaadás, közbenjárás, stb.), dicséret, imádás, igehirdetés, tanítás, bizonyságtevés, úrvacsora, a gyülekezet szellemi és fizikai szükségeinek ellátása a Szent Szellem ajándékainak működése által.

A keresztény hit valóságos alapja Jézus Krisztus feltámadása, ami történelmi tény és minden ember feltámadásának mintája és bizonyítéka. A feltámadás két fő mozzanatból áll: a test föltámad a halálból, az elköltözött szellemet pedig Isten előhívja (akár a mennyből, akár az alvilágból), és az ember személyisége újra összeáll, teljes és egységes lesz.

Minden hatalom forrása az Atya, Aki Jézus Krisztusnak - feltámadása után - teljhatalmat adott mennyen és földön. Jézus Krisztus jelenleg a földön világi és egyházi szolgáin keresztül gyakorolja hatalmát.

A házasság olyan szent, szövetségi közösség egy férfi, egy nő között, amelyet csak a halál bonthat fel. Egyik fő célja gyermekek nemzése és felnevelése. A természetes világban a házasság jelkép is, amely megjeleníti Jézus Krisztus és az Egyház szellemi-lelki közösségét. A házasságba szellemi, lelki és testi tisztasággal lehet belépni.

Isten szellem, legfelsőbb, láthatatlan és halhatatlan lény, valóságos személy, Aki teremtője, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek (láthatóknak és láthatatlanoknak egyaránt). Székhelye a mennyben van, de mindenütt jelen van.

Jézus Krisztus legfontosabb üzenete Isten országa (a mennyek országa) eljövetelének bejelentése. Isten országa nem e világból való, nem anyagi, hanem szellemi természetű, erő, igazság, békesség, öröm. Olyan ország, amelyben Isten uralma tökéletesen, az élet minden területén megvalósul. Alapítója és királya Jézus Krisztus, Akinek földi szolgálata Isten országának kiterjesztését munkálja.

A Biblia Jézus Krisztus több visszajöveteléről beszél.

A vízkeresztség olyan szent cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol. A keresztségben a hívő teste teljesen a víz alá merül. A Szent Szellemmel való betöltekezés leggyakoribb jele a nyelveken szólás, ami természetfölötti jel: ilyenkor a Szent Szellem szól a hívőn keresztül. A Szent Szellem vételének feltétele a megtérés és a hit Jézus Krisztusban.

A kézrátétel olyan szent cselekedet, amikor Isten szolgája meghatározott szellemi célból teszi kezét egy másik személyre. Rendszerint ima vagy prófécia kíséri.

A bírói hivatal örök jogon Istené, ő mindenek bírája. Haragját teremtményeinek hálátlan és istentelen magatartása váltotta ki. Az újszövetségben az Atya bírói hivatalát átadta a Fiúnak egyrészt, azért, hogy a Fiú megkapja ugyanazt a tiszteletet, mint az Atya, másrészt mert Krisztus - Aki ugyanúgy ember fia is, ahogy Isten Fia - ítéletében együtt érez az emberrel, és figyelembe veszi annak erőtlenségét.

A Biblia több néven említi Sátánt, amelyek egyúttal fő tevékenységeit is meghatározzák. Ilyenek: pusztító, vádló, tolvaj, ördög, rágalmazó, hazugság atyja, embergyilkos, e világ istene, a levegőbeli hatalmasságok fejedelme, stb. Követőiből királyságot szervezett, amelynek ő a vezetője. Főhadiszállásuk a magasságban van.

A szövetség Isten és ember közötti egyezség, szerződés, amelynek alapján Isten helyreállítja személyes közösségét a hívő emberrel. A szövetséget az üdvtörténetben mindig Isten kezdeményezte, természetfölötti módon. Ő dolgozta ki a szövetség részleteit és szabályait, amelyekhez a hívő embernek alkalmazkodnia kellett. Isten célja a szövetséggel az egység megteremtése az ember és az Úr között.