Cédrusfa

A Bibliában a leggyakrabban előforduló fafajta, ami a Szentföldön nem őshonos, kizárólag importálni lehetett az ószövetségi időkben. Lassú növésű, ugyanakkor rendkívül hosszú életű is, akár kétezer évig is elél. Fiatalon kúp alakú, később pedig ernyő alakúvá válik a lombkoronája. Az ókorban széleskörű volt a felhasználása ennek a fának, ezért napjainkra csak néhány erdőfolt maradt belőle, ami a Világörökség része. A legmagasabb fa mérete meghaladja a harminc métert, és a legvastagabb cédrus kerülete közel tizennégy méter!

Gyantaanyagoktól átjárt, ellenálló, illatos fáját előszeretettel alkalmazták hajók, templomok és paloták építésére. Egyiptomban a múmiakoporsókat és táróló bútorokat is készítettek belőle. Az egyik leghíresebb felhasználása Salamon nevéhez köthető, a jeruzsálemi szentélynek, valamint a bölcs király palotájának alapanyaga is ez a fa volt.

Az egyik legérdekesebb tulajdonsága az, hogy a fatörzset megtámadó rovarokat elpusztítja a fa által termelt gyanta, így a cédrus nem korhad el, sőt az egyiptomiak egyenesen elpusztíthatatlannak tartották.

„Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint cédrus a Libanonon” – állítja a Biblia, vagyis az igaz ember széles körben felhasználható, mint a datolyapálma, hosszú életű, és ugyanakkor elpusztíthatatlan, mint a cédrusfa.
 

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei