Ézsaiás

Ézsaiás (יְשַׁעְיָהוּ, Jesajáhú), nevével találkozhatunk még Isaiás, Izajás vagy Jesajá formában is. Nevének jelentése: Jahve szabadítása. Ézsaiás több forrás szerint erőszakos halált halt, egy apokrif irat, a régi zsidó tradíció, valamint a Talmud szerint is kettéfűrészelték a testét. Ugyanerre utalhat az Újszövetségben Pál is a Zsidókhoz írt levél 11:37-ben.

Ószövetségi próféta, Ámosz fia. Uzziás, Jótám, Áház és Ezékiás királyok idejében szolgált a kettészakadt izraeli királyság déli részében Júdában, Jeruzsálemben. Kortársa volt Hóseás és a Mikeás prófétáknak. Az Ézsaiás 6:1-ben beszéli el a préfétává avatásának a történetét, amikor Isten megjelent neki. Ézsaiás kifejezte aggodalmát, mivel "tisztátalan ajkú" volt, erre válaszul az egyik szeráf "eleven szénnel" megérintette az ajkát, hogy megtisztuljon. Ezt követően már önként jelentkezik, hogy elvigye az Úr üzenetét a népnek. Ebben az évben halt meg Uzziás király, így Ézsaiás szolgálatának kezdete pontosan meghatározható. 

A próféták közül a legnagyobb költő, az  Ézsaiás könyve eredetiben tele van egyedülálló szóképekkel, megdöbbentő hasonlatokkal. Származását tekintve valószínűsítik, hogy egy mellékágról a királyi család sarja lehetett, a hagyomány és az írásai is arról árulkodnak, hogy egy jól nevelt arisztokrata volt. Ézsaiás munkássága azért is kiemelkedő, mert az író próféták közül ő rögzítette a legtöbb kijelentést a Messiás személyéről, munkásságáról és ismérveiről. Később az egyik ilyet idézte maga Jézus is az Ézsaiás 61-ből, mikor a Lukács 4-ben felolvas a zsinagógában. Ezért őt lehet az Ószövetség evangélistájának nevezni. Nagyon sokat foglalkozik könyve második felében az Úr szolgájának feladatkörével, tulajdonságaival. Ezekben a fejezetekben kimagaslik egyetlen személyiség Izraelen belül is, aki az Úrnak szenvedő szolgája lesz, a bűneinket viseli, fájdalmainkat hordozza, akinek sebeiben gyógyulunk meg. Az Újszövetség sok esetben hivatkozik rá, például Máté evangéliumában többször olvashatjuk, hogy ezek azért írattattak meg, hogy „beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott”. Kortársai is nagyra becsülték. Szanhérib ostroma idején például előre megmondta Ezékiásnak és a népnek, közbenjárva értük, hogy Szanhérib nyilat se fog kilőni Jeruzsálemre, és nem fogja megostromolni, hanem vissza fog térni a hazájába. Ez egy beteljesedett prófécia volt már a maga korában.