A korabeli zsidó társadalomban így nevezték 'szófér' azokat, akik messze az átlag felett járatosak voltak az ószövetségi Szentírás ismeretében. (A nép túlnyomó többsége ugyanis alapvetően eligazodott a Bibliát illetően, és majdnem mindenki tudott – legalább arámiul – olvasni. Az írástudó kifejezés nem azt jelenti tehát, hogy a többiek analfabéták lettek volna!)
Sok írástudó „szakmája” szerint is a Szent Iratok másolásával foglalkozott, amelyekben egy betűt sem volt szabad téveszteni – mások pedig a mózesi törvény hétköznapi életben történő helyes alkalmazásának problémáit, kérdéseit segítették megoldani az embereknek, amihez nagyon magas színvonalon kellett ismerniük a parancsolatokat, alapelveket és az Írások szövegét.