János

Héberül Jóchánán, jelentése: akit Jahve ajándékozott / Jahve jóvoltából / Jahve kedveltje / pártfogoltja / Jahve kegyelme. Gyakori név volt Jézus korában: Keresztelő János, a tizenkét apostol egyike és Márk evangélista egyaránt viselték.

János a 12 apostol egyike volt, Zebedeus egyik fia, Jakab testvére.  Jánost az evangéliumok többször is megemlítik, mikor többedmagával odament Jézushoz, hogy kikérje a véleményét különböző témák kapcsán. András végigkísérte Jézust a szolgálata előtti időszaktól kezdve egészen a kereszthaláláig, szemtanúja volt Jézus feltámadásának és mennybemenetelének is. Jézus Jakabot és Jánost "Boanerges"-nek nevezte, ami annyit tesz, hogy "mennydörgés fiai" (Márk 3:17). Ezt a jelzőt heves természetük miatt kapták, egy ízben ugyanis, amikor egy városban nem fogadták el Jézus tanítását Jakab és János azt találta kérdezni Jézustól, hogy: "Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?", mire Jézus megdorgálta őket, azt mondta, hogy "Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa." (Lukács 9:55) Egyszer még édesanyjuk is felbukkan, aki fiaival együtt kéri Jézust, hogy "Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.", mire Jézus azt feleli, hogy "Nem tudjátok, mit kértek" (Máté 20:22, Márk 10:37-38). A tanítványok közötti versengés és testi természetből fakadó kívánságok kapcsán több feszültség is kialakult, melyeket Jézus idővel kigyomlált közülük. János is jelen volt, amikor Jézus Jairus lányának a feltámasztására sietett, így közvetlen szemtanúja volt a vérfolyásos asszony gyógyulásának is, majd a kislány feltámasztásakor csak őt, Pétert, és Jakabot vitte be magával Jézus a helyiségbe, erről arra lehet következtetni, hogy bennük látta a hitet arra, hogy feltámadhat a kislány (Lukács 8). Ugyanígy csak ők tartottak vele akkor, amikor felment Jézus a hegyre imádkozni és megjelent neki Mózes és Illés, majd hallották a szózatot is az égből: "Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok." (Lukács 9) Jánost tartja az emlékezet Jézus kedvencének, saját evangéliumában beszél arról, hogy az utolsó vacsoránál is mellette ült, önmagáról egyesszám harmadik személyben úgy nyilatkozik "Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus" (János 13). Mikor Jézus arról beszélt, hogy egy közülük el fogja árulni őt, Péter unszolására János megkérdezte, hogy kiről beszél. Később együtt mentek fel a Kedron patakján túl az Olajfák hegyére, hogy ott imádkozzanak, ekkor János a többiekkel együtt elaludt, akkor ébredt csak fel, amikor már jöttek a katonák Jézusért. Később mind elfutottak, de Jézus kereszthalálakor János már ott volt a kereszt lábánál Jézus anyjával, Máriával. Ekkor Jézus János gondjaira bízta Máriát:

Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. -  János 19:26-27

A feltámadás után János ismét egyesszám harmadik személyben hivatkozott saját magára, mikor Simon Péter sietve hozzá érkezik azt mondva, hogy "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt." (János 20:2), együtt futnak a sírhoz, ahol János és Péter látják, hogy a korábban Jézus testére terített lepedők összegöngyölve vannak a sírban. Mivel nem tudták még, hogy feltámadott, visszamentek a többiekhez. Később Jézus megjelent nekik és bizonyságot tett a feltámadásáról. Pünkösdig időközönként újra és újra találkoztak vele, majd a Tibériás tengerénél (Genezáreti-tó) halásztak, amikor Jézus újra megjelent előttük. Jézusnak volt ott egy hosszabb beszélgetése Simon Péterrel, melyben többek közt azt is elmondta neki, hogy Péternek mártírhalállal kell majd meghalnia, hogy így dicsőítse Istent. Mindezt János is hallhatta, mert követte őket. Mikor Péter észrevette, hogy ott van megkérdezte Jézust, hogy mi lesz János sorsa. Erre Jézus csak annyit válaszolt, hogy "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!" (János 21:22) Ezután a tanítványok elkezdtek arról beszélni, hogy János nem is fog meghalni, pedig Jézus nem ezt mondta, hanem azt, hogy mindegyikük csak azzal foglalkozzon, hogy ő maga Istent kövesse. János a könyvét azzal zárja, hogy Jézus annyi csodát tett a földön, hogy azt mind leírni nem is lenne lehetséges:

De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen. - János 21:25

Arról, hogy János sorsa hogyan teljesedett be Krisztus Földről való eltávozása után, egészen sokat tudunk. Az Apostolok cselekedetei 1 megemlíti őt is a 11 tanítvány között, akik Jézus mennybemenetele után visszatértek Jeruzsálembe, majd ott volt a felházban is, amikor a Szent Szellem kitöltetett arra a 120 emberre, aki az írás szerint "egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben". Később Péterrel tartott Salamon tornácára, amikor találkoztak egy "anyjának méhétől fogva sánta" emberrel, akit ahelyett, hogy pénzt adtak volna neki, meggyógyítottak. (Apostolok cselekedetei 3) A papoknak és írástudóknak nem tetszett, hogy a gyógyító csoda után Jézus evangéliumát hírdették, ezért felszólították őket, hogy ne beszéljenek róla többet. Péter és János viszont bátran kiálltak hitük mellett.

Úgy tudjuk, hogy János számüzetésben halt meg, ő volt az egyetlen, aki megöregedett az apostolok közül, a többiek mind fiatalabb korban, erőszakos körülmények közt haltak meg. Több bibliai könyv is kapcsolódik János nevéhez: a János evangéliuma, az I. János és a II. János és a III. János levele, illetve a Jelenések könyve. Érdekesség, hogy a kezdeti vehemenciájához képest (mely Jakabbal együtt őt is jellemezte), élete végére elsősorban a békére, és egymás szeretetre szólította fel a keresztényeket.