Szexualitás

Házas- vagy nemiélet. Istentől származik a legitim szexualitás; áldás, ajándék a házaspárok számára. Célja: a gyermeknemzés valamint a kölcsönös örömszerzés. A Szentírás határozott látást közvetít az áldott nemiéletről. Szemben egyes puritán felfogással, a nemiéletnek igenis része az örömszerzés és nem pusztán gyermekáldás céljából adatott. Nem bűn és nem tisztátalan dolog; a test is magán hordozza Teremtője kezének nyomát, természetes szükségletei sem minősülnek rossznak — eredendően. Azonban az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy Isten kereteket szabott számos életvezetési kérdésben, melyek az ember épségét, egészségét, jólétét hivatott szolgálni, ill. megőrizni (a parancsok tehát nem valami ,,jótól” választanak el). Ilyen terület az intim fizikai érintkezés is.

A szexuális egyesülés kerete és egyben alapja a házasság. A házasság szövetség (éppen olyan mint amit a Mindenható köt és kötött az üdvtörténelem során az emberiséggel), mely férfi és nő között köttetik; jelentősége szellemi, lelki és fizikai egyaránt. A szövetség természete szerint jogokkal és kötelességekkel ruházza fel a résztvevőket; viszonyuk már több, mélyebb mint előtte valaha bárkivel. Maga a szexualitás is túlmutat pusztán testiségnél: ,,Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Mózes 2,24) Nem egyszerű fizikai kontaktusról van tehát szó, hanem szellemi eggyéválásról.

A Tóra (Ószövetség) és az Újszövetség nagy figyelmet szentel a szexualitás szabályozására: az ember védelme érdekében. Ádám bűnbeesése nyomán az emberi természet megromlott (Róma 5,15), így nem tekinthető feltétel nélkül és automatikusan jogosnak minden felmerülő testi ,,szükséglet” (szemben a Freud-i elmélettel és a legújabbkori humanista állításokkal). A szexuális bűnök gyökere a romlott természet, melyen keresztül ráadásul - az Ige tanúsága szerint - működhetnek, megnyilvánulhatnak démonikus erők is. Erre példa Jézus egyik tanítványa, Mária, akiből paráznaság démonát űzte ki a Mester. Pál apostol a Róma-levél elején felsorol néhányat az Istentől elfordult emberiség szexuális-tévelygései közül. (Róma 2. rész, vö. 1Korinthosz 6,9)

Fontos megjegyezni, hogy az eredeti szövegek különbséget tesznek házasságtörés és paráznaság közt. Az előbbire a héber a נָאַף [náaf] szót használja, a görög a μοιχευω [moikheuó] szót. A paráznaságot jelző kifejezés görögben a πορνεια [porneia]. (A tízparancsolatban eredetileg a Ne törj házasságot parancs szerepel.) A tradícionális magyar fordítások sorai között e két jelentésárnyalat és különbözősége gyakran elhomályosul, ill. egybemosódik.