Szombaton a Hit Parkban ismét egy erőteljes üzenet hangzott el azokról a főbb csapdákról, amelyeket az ellenség állít a keresztények számára. A bálványimádás, a testi bűnök, a Krisztus kísértése után ezúttal a zúgolódás került górcső alá.

 „Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódnának némelyek, és elvesznének a pusztító által.” (1Korintus 10.10)

Az Ószövetségben a szabályokat kellett követni, amely nehézséget okozott az emberek számára, mivel az ember nem rendelkezik azzal képességgel, hogy betöltse a törvényt és ez kihozza az emberből a bukott természetét. 

Az első csapda a bálványimádás. Ami az ember szívének a középpontját elfoglalja, amelyet szenvedélyes módon követ a mindennapok során, az a bálvány. Ezért fontos az, hogy az Isten legyen az első helyen az életünkben. Azonban első helyre tenni az Urat csak Jézus és a Szent Szellem által lehetséges. Ehhez az ember önálló erővel nem rendelkezik, csak Jézus által, mert Ő a hit fejedelme, Ő az, Aki megszerezte a Szent Szellem kitöltésének a jogát az életünkre vonatkozóan. Továbbá elengedhetetlen a szellemben való járás, amely a Szent Szellemmel való betöltekezéssel lehetséges azért, hogy a Szent Szellem előre kijelentse számunkra azt, hogy mely dolgok azok, amelyeket ki kell kerülnünk. A bálványimádást is csak így lehetséges kikerülni. 

Második és harmadik csapda a keresztények számára a testi bűnök, valamint Krisztus kísértése (ezekről a korábbi istentiszteleten bővebben is szó esett), a negyedik pedig a zúgolódás.

Zúgolódás

A zúgolódás napjainkban nagy probléma, különösen igaz ez a társadalmunkra. Azonban a zúgolódással vigyáznunk kell, mert általa pusztító erők szabadulnak fel az ember életében. Krisztus kísértésének és a zúgolódásnak a gyökere a keserűség. 
Izrael fiai is a keserűségük miatt zúgolódtak a pusztában. Ez igaz azokra a keresztényekre is, akik eltávolodtak Istentől. Az ilyen keresztényeknek megszépül a múltjuk, azok a dolgok, amelyekből megszabadította őket az Úr, ezáltal hajlamosak lesznek arra, hogy visszatérjenek oda, ahonnan kihozta őket Isten. 

„Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?” (1Mózes 17.2-3)

Ezért a szabadságban nem szabad az embernek elfelejtenie azt, hogy honnan szabadította meg Isten. Tanulságos történet Dávid király esete, amikor a Szent Szellem emlékeztette őt arra, hogy nem királyként született, ezért emlékezzen meg arról, hogy honnan hozta ki őt az Úr. Ebből azt a konzekvenciát vonhatjuk le saját magunk számára, hogy mérjük fel reálisan Isten munkáját a saját életünk vonatkozásában. 

A zúgolódás a keserűségen alapszik

Amikor a keresztények nem kapják meg a választ a kéréseikre - hasonlóan Izrael fiaihoz -, elfelejtik azt, hogy szövetségben vannak Istennel. A nehézségek idején fontos emlékeznünk arra, hogy az Úrral vagyunk szövetségben és arra, hogy milyen ígéretekkel áldott meg bennünket. Nem engedhetjük meg azt, hogy a nehézségek olyan nyomás alá helyezzenek, amely elfelejteti, hogy velünk van az Úr. A nehézségek nem választanak el bennünket az Úrtól, mivel az Úr jelenléte az életünkben nem az aktuális érzéseinken, hanem a hitünkön alapszik. 

„Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek.” (Zsidókhoz írt levél 12.15)

Ézsau története a keserűség mintája

A keserűség és a fáradtság volt az, amely Ézsau elől elrejtette elsőszülöttségi jogának fontosságát. Jákob ezt kihasználta és megvásárolta azt. Ezután Ézsau kiesett Istennek a tervéből, és bekerült egy olyan családfába, amely a későbbiekben nem játszott pozitív szerepet. Ézsau az elsőszülöttségi jogot nem Isten szerint értékelte, ezért veszítette el azt. Ezért fontos megértenünk, hogy nem kell az áldás után szaladgálni, mert az kimerültséget és frusztráltságot eredményez. Ha az ember a vágyait követi, akkor kiszámíthatatlan lesz a jövője. 
Az áldás és az elsőszülöttségi jog egybe tartozik. Mi keresztények ezt Jézus Krisztussal együtt nyertük meg. Jézus számunkra azért elsőszülött, mert Ő az első olyan ember, aki feltámadt a halálból azért, hogy kivezető utat készítsen számunkra a halálból. Ez a valóság akkor is bennünk van, ha nem érezzük, mert ezt a megtérésünkkel hit által kaptuk meg. 

„ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és a skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lukács 10.19)

A keserűség kialakulásának egyik fő oka az, hogy az embereknek nem a várakozásuk szerint alakul a sorsuk. Vannak, akik nem tudják irányítani a sorsukat, mert nem Isten vezetése szerint járnak. Emberileg azonban lehetetlen igazgatni a sorsunkat, azt csak Isten kegyelme által lehetséges. Vannak esetek azonban, amikor az Istent követő embereknek is a várakozásukkal ellentétesen alakulnak az események az életükben, a különbség azonban az, hogy akik az Isten igéje szerint járnak, azoknak a Szent Szellem előre kijelenti a jövőben végbemenő eseményeket, ezzel együtt az adott esemény célját is megmutatja, ahogyan Pál apostolnak is tette missziós útjai során.

Amikor a keserűség mélyül az emberben, akkor gyakran a kudarcok is gyarapodnak az életében. Ezért fontos azt megjegyezni, hogy ha nem vagy kibékülve Istennel, akkor egy olyan sors bontakozik ki, amellyel nem leszel megelégedve. A vágyvezérelt emberek a rossz döntések alapján tudják elrontani az életüket, Ézsauhoz hasonlóan. Ezért vigyázni kell arra, hogy ne a vágyak uralják le a gondolatainkat és az érzelmeinket, mivel minden döntésnek következménye van, a jó és a rossz döntéseknek egyaránt.  

A keresztény életben fontos, hogy bölcs döntéseket hozzunk, amelyek megegyeznek Isten céljaival. A jó döntéseket csak azok tudják meghozni, akik Szent Szellemmel be vannak töltve. Ez esetben is előfordulhatnak a hívő életben negatív események, azonban ezt nem az ember idézi elő a döntéseivel, hanem a környezete. Azonban Isten az ellenség felett mindig győzelmet ad. 

„Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” (1. János levél 4.4)
 

Zárd ki a keserűséget!

A tíz kém, amikor megtekintették az ígéret földjét, semmit sem cáfoltak az Isten beszédéből, a hibát akkor követték el, amikor az ellenséget, az Anák fiait tanulmányozták és összehasonlították magukkal. Ez által bejött a keserűség közéjük, és ennek következtében elveszítették a hitüket; azt, hogy velük van az Úr. Hasonlóan mi is akkor tudunk győzni a nehézségek felett, ha hit által Isten ígéreteire figyelünk a nehézségek idején. 

„Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. (Rómaiakhoz írt levél 1.17)

Nehézségek idején fontos a hit beszéde mellett az, hogy helyesen használjuk a nyelvünket. Hiszen ahogyan használjuk a nyelvünket, arra felé igazgatjuk az életünket. 

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” (Példabeszédek 18.21)

Izrael fiai a pusztai vándorlás során rendszeresen Mózest vádolták, és helytelenül beszéltek, ennek következtében mindenki meghalt, és nem tudták birtokba venni az ígéret földjét. Számunkra az a tanulság vonható le, hogy ha a hit beszédét szóljuk a krízisek idején, akkor a Szent Szellemet tesszük jelenlévővé a nehézségekben. A paraklétosz név egyik jelentése az, hogy amennyiben hívjuk a Szent Szellemet, Ő mellénk áll, mint pártfogó.
Akik hitben járnak, nincs okuk a pesszimizmusra. Ha az igét mondjuk ki, akkor felszabadul a Szent Szellem ereje az adott helyzetben, mert a Szent Szellem mindig az Igére figyel. Ennek az üdvtörténeti korszaknak is az a jellemzője, hogy embereken keresztül nyilvánul meg az Isten Szelleme. Az ellenség mindent megtesz annak érdekében, hogy ne a hit beszédét szóljuk a nehézségek közepette, mert számára ez a legnagyobb csapás.

„A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (János 10.10)

A hit és az optimizmus közötti különbség

Az optimizmus a vágyakon alapszik, ezért gyakran megcsalja az embert. A hit azonban meggyőződést hoz létre, amelynek következtében az ember át tudja magát adni Istennek, és békességben meg tudja várni azt, hogy a hit tárgya megvalósuljon. Ahhoz azonban, hogy a hit tárgya láthatóvá váljon az életünkben, az egyik kulcs a hálaadás. 

„Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1 Thessalonika levél 5.18)

Ne azon gondolkodjunk, hogy melyek azok a dolgok, amelyek még nem láthatóak az életünkben, hiszen Izrael fiai is azért maradtak a pusztában, mert folyamatosan ezt tették. Ez esetben is fontos a nyelvünk helyes használata, melyet Jakab apostol a kormányhoz hasonlít, amivel az életünket irányítjuk. 

„ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindaz által igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja.” (Jakab levél 3.3-4)

Ha az életcélunk azonos az Isten tervével, és el akarjuk azt érni, akkor fontos, hogy a nyelvünket helyesen igazgassuk.  A megtérés után a keresztényeknek meg kell tanulniuk azt, hogy a hit beszédét szólják, nem csak a nehézségekben, hanem egymás között is, mivel a hit beszéde által tudjuk birtokba venni azokat az áldásokat, amelyekkel bennünket már megáldott az Úr. 

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.” (Efézusi levél 1.3)

Isten gondviselése a nehézségek idején

A nyelvünket tehát lehet jó és rossz beszédre is használni. A rossz beszéd által az ember lerombolja a természetes akadályokat is, amelyek a romboló erőkkel szemben állnak. A nyelvünk helyes használatára példakép Jézus Krisztus, aki a nyelve által is gyógyított. A gyógyító erő, ami rajta volt, a nyelvén keresztül szabadult fel, és ezáltal gyógyultak meg az emberek; hasonlóan a teremtéshez, amikor Isten megteremtette a világot, és parancsolt. 

A helyes beszéd és a hit az, amely a kihívás fölé tudja emelni az embert. 

„Még, ha a halál árnyékának a völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem.” (23. Zsoltár 4.)

A Zsoltárban bot (sébet) a hatalmat jelenti, a vessző pedig a támogatást. Az Úr a hatalmában és a támogatásában részesít bennünket mindig, amellyel keresztül tudunk menni a halál völgyén, félelem nélkül. 

A világban zajló események és annak előzményei

Az ördög jelleme hasonlít egy bűnöző terrorszervezetre, amely túszként tartja fogva az embereket azért, hogy az Isten tervét hátráltassa a világ vonatkozásában. Ezek a bukott erők mindent megtesznek annak érdekében, hogy létrejöjjenek a világban azok a dolgok, amelyek lehetővé teszik az utolsó időkre vonatkozó események bekövetkezését. A világban zajló eseményekre a keresztényeknek oda kell figyelniük, ezekben Isten bölcsessége is megtalálható. Tanulságos esemény erre a Messiás Betlehemben való születése, amelyet a Római Birodalomban a császárság kialakulása, majd az Augustus császár idején való népszámlálás előzött meg. Ezzel Isten egy világpolitikai eseményben engedett változást annak érdekében, hogy beteljesedjen a Messiásra vonatkozó prófécia. 

Isten mindig beavatkozik a világ eseményeinek természetes folyásába, hogy az Ő beszéde beteljesüljön. Fontos szerepünk van azonban nekünk keresztényeknek is ebben a folyamatban, mivel fel kell vennünk a harcot ezekkel az erőkkel. A fegyver számunkra a hit beszéde, a dicséret és a bizonyságtevés által pedig le tudjuk győzni azokat hatalmasságokat, amelyek az ellenség tervét energizálják. Ezek a szellemi fegyverek azok, amelyek alkalmasak arra, hogy a gonosz erőket kiszorítsuk a városból.

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” (Efézusi levél 6.12-13)