A háromnapos konferencia szombati és vasárnapi istentiszteletein a Szent Szellem és az Egyház kapcsolatáról, annak az utolsó időkben való kiemelt szerepéről volt szó. Különös hangsúlyt kapott a Szent Szellemmel való közösség megújítása, annak új szintre emelése egyéni és közösségi szinten egyaránt. 

„Amikor elérkezett a pünkösd, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak. Ekkor hirtelen zúgás támadt az égből, mintha viharos szél fújna, és betöltötte az egész házat, ahol letelepedtek. És nyelvek, lángnyelvekhez hasonlók jelentek meg nekik, amelyek szétoszlottak, és mindegyikükre ráültek; mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken szólni, ahogy a szellem adta, hogy megnyilatkozzanak.” (Apostolok Cselekedetei 2.1-4, SZPA)

Szent Szellem nélkül nincs Egyház

Az Egyház igazából pünkösdkor született meg, mindaz, amely pünkösd előtt történt, ideértve Jézus Krisztus szolgálatát is, az Egyház megszületésének előkészítése volt. Az Apostolok Cselekedeteinek e fejezete is rávilágít arra, hogy nincs Egyház Szent Szellem nélkül, és az evangéliumot sem lehet hirdetni Nélküle, mert így a szolgálat nem terem megfelelő gyümölcsöt. 

Egyéni szinten a Szent Szellemmel való betöltekezés jele a nyelveken szólás, azonban fontos hangsúlyozni, hogy

a betöltekezés nem csak egyéni célra rendeltetett. Ha csak az egyéni célt hangsúlyozzuk, akkor a keresztények individualisták maradnak.

Az evangélium a betöltekezés más gyümölcseit is említi a nyelveken szóláson kívül, ilyen például, a természetfeletti beszéd, amely a prédikáció során nyilvánul meg az igehirdetőn keresztül. Ezt olvassuk Péter apostol esetében is, aki korábban megtagadta Jézus Krisztust, pünkösd után viszont egy nagy változás történt a személyiségében. 

Az Apostolok Cselekedetei rámutat arra is, hogy az egyház nem egy hagyományőrző szervezet, hanem a Krisztus teste, élő közösség, amely csak a Szent Szellem által tud jelen lenni élő közösségként a világban, amely az erőt képviseli az ellenséges erőkkel szemben. A kereszt az a kapu, ami által be tudunk menni az Isten országába, ahhoz viszont, hogy tovább menjünk, a Szent Szellemre van szükségünk. A keresztényeknek tehát fontos megújulni, mert másképpen nem lehet Isten országába bemenni, és az abban lévő áldásokban részesülni. Az is nagyon fontos, hogy szeretettel és tisztelettel forgolódjunk az Egyházban, hiszen benne van Isten Szelleme. 

A keresztényeknek fontos hangsúlyt tenni az imaéletben való megújulásra is, hiszen az Apostolok Cselekedeteiben is azt olvassuk, hogy a százhúsz tanítvány imádkozott, mielőtt a Szent Szellem leszállt rájuk. Isten akarata az, hogy megértsék a keresztények Jézus Krisztus feltámadásának, valamint az Egyháznak a célját, ezáltal pedig azt, hogy milyen ügyért harcolnak a világban. Ez azonban csak az imaélet megújításával lehetséges.

Ha a Szent Szellem nincs Isten népe között, az Egyház ugyan életben tud maradni, de csak úgy, hogy a világgal szövetkezik, és a világ ad valamilyen mandátumot neki. Azonban ha ez megtörténik, nem tudja betölteni a küldetését, tele lesz bűnnel és frusztráltsággal. Az Egyháznak önállónak kell maradnia természetes szinten, ezt pedig akkor tudja megtenni, ha bekerül Isten uralma alá. Ez lesz a dicsőséges Egyház, amely meg fogja cselekedni Isten akaratát, és nem fogja érdekelni, hogy mit reagál minderre a világ. 

A Szent Szellem jelenlétének következményei:
1.    Az ember bátor lesz, kikerül a sátán uralma alól; újra és újra bekerül Isten jelenlétébe
2.    Az apostolok tudománya adatik (ehhez elengedhetetlen, hogy felismerjük a koldus voltunkat) – Apcsel. 2:41-44.
3.    Közösségi szinten is óriási változás történik, megszűnik az egyenlőség. Az elhívásban, szolgálatokban, pozíciókban különbség van, fontos, hogy ezek kijelölésében teret adjunk a Szent Szellemnek – Apcsel 6:1-4.
4.    Misszió, küldetés, egységes vízió

Fontos, hogy kifejlődjön az Isten Szellemétől való függőség, hiszen a Szent Szellem megszomorodik, ha nélküle akarjuk építeni az Egyházat.

A Szent Szellem az út az Egyház és Isten országa között

Krisztus teste működésében a Szent Szellem kulcsfontosságú. Úgy, ahogy az emberi testre (holttestre) sem mondjuk, hogy ember, miután kiment belőle a szellem, úgy az Egyház sem a „kihívottak közössége” a szó szoros értelmében, ha nem lakozik benne a Szent Szellem.
Egy Szellemmel itattattunk meg (1Kor. 12:13.), egy és oszthatatlan Szellemből részesedtünk. Rajtunk (a szívünkön és a szomjúságunkon) múlik, hogy ebből mennyit tudunk venni. Fontos, hogy Isten számára tiszta edények legyünk, azaz bűnöktől megtisztult emberek, így tudunk csak együttműködni Vele. 

Ma a Szent Szellem korszakában élünk. A Szent Szellem teszi az Egyházat élő „szervezetté” (bár ez a szó nem fejezi ki pontosan az Egyház lényegét), természetfeletti „intézménnyé”, Ő szeretne rajtunk keresztül megnyilvánulni. Ez nem csak az istentiszteleteken gyakori megnyilvánulásokat jelenti, hanem a képességeinken keresztül is működni akar. Ebben a korszakban Ő tudja elvezetni a hívőket minden igazságra, és ez által megvalósítani Isten programját. (A következő korszak lesz az Aranykor, a Fiú, a Krisztus korszaka, Ezeréves királyságként is emlegetjük. Ez az emberiség jövője, amikor Isten beemeli az uralmába az emberi történelmet. Ezt követi majd az Atya korszaka, amikor is Jézus mint ajándékokat vezet bennünket az Atya elé. Amikor Isten lesz minden mindenben, a Menny és a föld egybe lesz szerkesztve – ekkor valósul meg az, amit a Mi Atyánk kezdetű imában kérünk.) A mostani korszakban az a cél, hogy a Szent Szellem uralma alá kerüljünk, az Ő igazsága, békessége és öröme uralma alá. Legyünk bátrak! Így képviseljük az Urat, ebben pedig példák előttünk a próféták, akik magányosak voltak sokszor, de nagyon bátrak.

A Biblia szerint zajlik egy égi háború, melyben Jézus Krisztus tűzszünetet hozott. A keresztáldozat meghosszabbította az emberiség idejét, Isten nem töltötte ki a haragját, ez a kegyelem ideje. De

a testi emberek korszaka lejár, a jövő a szellemi embereké, akiken keresztül valósággal megnyilvánul a Szellem

–  lelkiismereten, szellemi képességeken, intuíción keresztül. Ezeket a képességeket ugyan meg lehet gyengíteni, el lehet tompítani (pl. bűnnel, doktrinális tanításokkal, kultúrával), de a cél nyilván az, hogy egyre élesebbek legyenek. E tekintetben pedig nem mindegy, mivel táplálkozunk.

A hívő élet célja, hogy bejussunk Isten királyságába. A bűn értelmetlenné teszi a hívő életet, Isten országának a polgáraként kell élnünk már most is. Akik betöltekeznek Szent Szellemmel, már a földi életben is tudnak vigasztalást venni. A hit hősei példák előttünk, ők már a saját korukban elkötelezetten álltak ki az Úr mellett. A lelkiismeretünkre vigyáznunk kell. Nem szabad az Igével ellentétes ideológiákat befogadnunk. Jelenleg a nyugati civilizáció eltorzítja az emberek lelkiismeretét, a Szent Szellem ezzel szemben élessé teszi a  gondolkodásmódunkkal együtt. 

Keresztényként mennyei aspektusból kell néznünk a világot, különben mi magunk segítjük pokolra jutni embertársainkat. Vagy az Ige alapján gondolkodunk, vagy elfelejthetjük a kereszténységet. Fontos, hogy Isten gondolatai domináljanak bennünk, a Szent Szellem üzenete jelenjen meg a gondolatainkban. 

A Szent Szellemben és a tűzben való alámerítkezés

„Én ugyan alámerítelek titeket  vízben a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam, saruját sem vagyok méltó hordozni: ő Szent Szellemben és tűzben merít majd alá titeket.” (Máté 3.11, SZPA)

A betöltekezés egy folyamat. A keresztényeket az teszi az életben sikeressé, ha a Szent Szellem megnyugszik rajtuk, és megnyilvánul rajtuk keresztül. Ezért szükséges megújulni a Szent Szellem vételében is, mert ezáltal lekerülnek az ember személyiségéről azok a jellembeli hibák, amelyeket a régi természet képviselt. Ehhez a hit mellett elengedhetetlen a szomjúság is. 

Napjainkban nem csak egyénileg, hanem közösségi és nemzeti szinten egyaránt fontos a küzdelem, ugyanis sok esetben látni annak a jeleit, hogy a nagyvárosokban összpontosulnak azok a gonosz erők, amelyeket az ellenség eltervezett egy nemzet számára. A keresztényeknek a világban zajló trendek ellen tehát küzdeniük kell, mert ha ezt nem teszik, gyorsabban kiépülhet az a birodalom, amelyről Dániel próféta beszél. 

A Biblia szerint az utolsó időkben nagy aratás zajlik > ébredés munkája, ami egy örömteli, szép munka. De ne legyenek illúzióink! Hasonlóan a természetes aratáshoz, az Isten aratása is rengeteg „kosszal, pelyvával és porral” jár együtt. Vigyázni kell, hogy a sok "portól" ne vakuljon meg az ember, ehhez pedig folyamatos „mosakodásra” van szükség.

A megújulás első lépése az, hogy a Szent Szellemmel való beteljesedést kérjük az Úrtól. Az életünkben való változás attól függ, hogy milyen minőségben találkozunk a Szent Szellemmel. Néha látni, hogy felszínes a betöltekezés, mert nem történik változás. Ha az érintés mély, elkezd megváltozni az orientációnk (mire figyeljek, mire nem), a motivációnk. Ezért fontos, hogy tiszta tüzet vegyünk, amely képes kiégetni a hazug gondolatokat, a testi bűnöket. A kultúránk ezzel pontosan ellenkezőleg dolgozik, a mi felelősségünk a folyamatos tisztulás. 

Ézsaiás beszél arról, hogy az Úr Izrael népét is a kiégetés szellemével tisztította meg (Ézsaiás 4:3). Rengeteg maradványa van bennünk a bűnnek, ezért mélyebb munkát akar végezni a Szent Szellem. Az Úr tudja, hogy mire van szükségünk és azt is, hogy milyen tulajdonságoktól kell megszabadulnunk. Ehhez azonban kulcsfontosságú, hogy átadjuk magunkat, az életünk minden területét. Ha közelebb kerülünk Istenhez, sokkal többet ismerünk meg Őbelőle, amely által meg tudunk változni. Hasonlóan Mózeshez, aki nem mindennapi körülmények között találkozott az Úrral (2Mózes 3:2-5). A próféta életére az egyiptomi és midianita kultúra egyaránt hatott, Isten őt is tűzzel mozdította ki abból a természetes világból, amelyben élt, és készítette fel a következő életszakaszára. 

Isten és az ember természete között nagy különbség van. Ezt Ézsaiás próféta is felismerte, rájött arra, hogy nem alkalmas Isten Igéjének a hirdetésére (Ézsaiás 6:5). A dicsőséggel vigyázni kell, mert nem csak épít, de pusztít is.

A Szent Szellem világít és vezet  

Izrael fiait is tűzoszlop vezette a pusztában. Ebből számunkra a tanulság az, hogy amikor az istentelenség uralkodik a földön, a Szent Szellemmel teli emberek nem fognak elveszni. A sötétségben csak akkor tudunk megmaradni, ha erős a fény. 

A Máté 14:21-25-ben egy prófétikus történetet olvashatunk: A tanítványok az éjszakában hánykolódtak a tengeren, óriási erőfeszítéseket tettek, hősiesen küzdöttek, hogy átjussanak a túlsó partra. Jézust sem ismerték fel először, amikor a vízen közeledett feléjük, nem tudtak bízni benne. Az éjszaka nagyon nehéz időszak, amellett, hogy a sötétben rosszul lehet látni, még az ébren maradás is nehéz. Jézus valóságos létezése elhomályosulhat, az ember nem tud igazán bízni Benne.

Mi a teendő?
-    Legyünk felövezve igazsággal! Az igazság erősít meg, nem a vélemények.
-    A szövétnekünk legyen meggyújtva > szeretet, látás
-    A függetlenséggel kapcsolatos illúziót számoljuk fel magunkban (aki nem az Úrtól, az a bűntől függ)
-    Ne csak egyéni, közösségi szinten is gyakoroljuk a Szent Szellemmel való kapcsolatot az egyházon belül. Csak úgy tudunk előre haladni a hullámzó tengeren, az éjszakában, ha egységesen a csónakban maradunk Jézus Krisztussal.