A szombati istentiszteleten az exodus lényege és jelentősége volt a fő üzenet. Szó esett az ószövetségi eseményekről, az Egyiptomból való kivonulás sajátosságairól, valamint Jézus Krisztus hatalmas diadaláról, ami még a jövőben lesz teljesen nyilvánvalóvá. A húsvét két nagyon lényeges üzenete, hogy Jézus Krisztus győzött a halál felett, és minket is győztessé tett, megszerezte számunkra is a győzelmet.

Fontos tisztában lenni az első exodus sajátosságaival, de tudni kell, hogy valódi beteljesedése még előttünk áll. Az egyik ilyen sajátosság, hogy néhány óra alatt hatalmas és végérvényes változás állt be Izrael sorsában a Bárány vére miatt. Nemegyszer tettek kísérletet a zsidók a szabadulásra, Isten is beavatkozott, mégis a vér hozta a radikális változást. Érdemes végiggondolni ezek alapján, hogy Jézus Krisztus vére milyen változást tud hozni az életünkben. 

„Mert általmegyek Egyiptom földjén ezen éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földjét.” (2Mózes 12:12-13)

Isten személyesen avatkozott be Izrael, a fáraó és az okkult emberek konfliktusába (előkép az apokaliptikus háborúra vonatkozóan, amiben már valószínűleg benne is vagyunk: Isten ereje ütközik látható szinten is istentelen erőkkel). Fontos, hogy az emberek megismerjék az Úr akaratát, miszerint Isten a történelmet az uralma alá fogja terelni. Akik ezt elfogadják, jól pozícionálják magukat, akik viszont szemben állnak mindezzel, a sötétség képviselői. Pál is beszél arról, hogy lesznek, akik ellenállnak a Szent Szellem munkájának, amint Jamnes és Jambres tette Mózessel szemben.

Ahogy az exodus idején Isten maga avatkozott be, így lesz az utolsó időkben is:

• ahol ott lesz a vér, ott elmegy a halál (páska=elmegy, elkerüli),
• nemcsak a lázadó emberek lesznek megbüntetve, hanem a lázadó gonosz szellemi erőket is megítéli Isten.
   

Az utolsó időkben is van lehetőség arra, hogy az emberek elkerüljék az ítéletet. Izrael engedelmeskedett Isten Igéjének, hittek Isten szavában és meg is cselekedték. Nem tudták előre, hogy ennek milyen következménye lesz, hogy az öldöklő elmegy (elsuhan, elillan) a házuk előtt. 

Nemcsak egy éjszakai eseményről van itt szó, amikor is megmenekültek az elsőszülöttek, hanem a nép sorsában is óriási változás állt be: megszabadultak az elnyomásból, a fogságból, a szabadság lehetősége megnyílt előttük. Azokat az egyiptomiakat pedig, akik nem fogadták el Isten rendtartását, óriási csapás érte. Ez hatalmas üzenet a jövőre nézve:

egyetlen védelem létezik, és ez a Bárány vére; csak ez által lesz a jövőben is szabadulás.

Mi, akik pedig elfogadjuk ezt a vért, megszabadulunk a halálnak, a pokolnak a fogságából, a bűnök rabszolgaságából.

Az igazi győzelem

A győzelmet és a szabadságot nem Izrael érte el, Isten kegyelmi ajándéka volt. Ma a győzelem fogalmához más képzetek kötődnek, de ne alsórendű, pitiáner győzelmeket tűzzünk ki célul, ne az legyen a lényeg, hogy mit tudunk kivenni a kondérból, ne a húsos fazékra, a hagymára, dinnyére áhítozzunk, ennél sokkal nagyobb cél az örök élet, a halhatatlanság, hogy Isten, az emésztő tűz jelenlétében éljünk.
Jézus Krisztus engesztelő áldozatára mutat ennek az éjszakának a következménye: a vereségből való szabadulás.

AZ Ézsaiás könyve 53. fejezetének 8. verse a Messiás szenvedéséről szól, aki Izrael bűnei miatt szenvedett vereséget. Senki nem gondolta, hogy a vereség, a büntetés nem Jézusé, nem maga miatt szenved el vereséget. Aki igazságban jár, nem szenvedhet vereséget. Akik látták, iszonyodtak Jézus szétroncsolt testétől, és azt gondolták, hogy mindaz, ami Vele történik, egyéni vereség (Ézsaiás 52:14). De Jézus valójában világ feletti győzelmet aratott, és a mi vereségünket szenvedte el, hogy mi is győztes emberek lehessünk.

Nemcsak egy gonosz politikai rendszer választotta el Izraelt a szabadságtól és Isten jelenlététől az exodus idején, hanem Egyiptom istenei is benne voltak ebben az elnyomásban. Ez utóbbiaktól nem tudott volna sem a nép, sem Mózes megszabadulni, ehhez szükség volt Isten beavatkozására és a vérre. 

A végső exodust Jézus Krisztus fogja betölteni.

Jézus a feltámadás után úgy jelent meg, mint egy császár, imperator mundi. A Kolossebeliekhez írt levél 2. rész 15. verse is ezt erősíti meg, mely szerint Jézus egy győztes hadvezér, aki diadalmenetben mutogatta azokat a szellemi erőket, erősségeket, hatalmasságokat, akiket lefegyverzett, legyőzött. Ő maga mondta: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Akinek teljhatalma van, az egy diktátor. Jézus egy jó diktátor és jó parancsnok. Ne egy gyenge, lírikus figurát lássunk a személyében! Jézus feltámadásával egy olyan erő jött be a világba (a feltámadás ereje), amely nekünk is a rendelkezésünkre áll, és amely a jövő ereje. Erre az erőre épül a jövő.

A legnagyobb vereség a halál, de a feltámadást senki nem fogja kihagyni, sem a gonosz, sem az igaz emberek. Ha az ember mártírként hal meg, az győzelem.

Jézusnak alá lett rendelve minden, de még ez nem látható. El fog azonban indulni egy eljárás, egy eseménysorozat, amelynek az lesz a vége, hogy Jézus átveszi a hatalmat. Ezzel elindul az aranykor, amely Jézus által fog megvalósulni. 

Az Úr emberi és isteni természettel is rendelkezik, így tud közvetítő lenni Isten és ember között. Isten előtt képviseli az embert, előttünk, emberek előtt pedig Istent. Jézus vére, engesztelő áldozata azért is volt fontos, mert bebizonyosodott, hogy nincs benne bűn.

A győztes élet alapfeltételei és alapelvei

A győztes élethez elengedhetetlen a hit. Kulcsfontosságú az abban való hit, hogy Isten kegyelmi ajándéka a győzelem.

„De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.”  (1Korintus 15:57)

A győzelmet nem mi szerezzük meg, nem a képességeinktől függ, hanem Isten adja, Ő győzte le az ellenségünket. A győzelem az, hogy az ellenségem a birtokomba kerül, és azt csinálja, amit én mondok neki. Ha nem adom fel a hitemet, és továbbra is az Úrban járok, az ellenség a lábaim alá kerül. A békesség Istene megrontja a Sátánt a lábaim alatt hamar. Egy egész életet foglal magában ez a harc, és alapvetően a végeredmény számít, ezt a meccset pedig győzelemre kell kihozni. Az ember legnagyobb ellensége az ördög, az evilág és a bűn (azaz az ember természete és cselekedete).

A hit tehát a legalapvetőbb feltétele a győzelemnek, méghozzá az abban való hit, hogy a Názáreti Jézus Krisztus legyőzte minden ellenségemet. Ez egy objektív igazság. Úgy tudok kitörni a rabszolgaságból, ha elhiszem, hogy Jézus értem győzött, értem jött ki a halálból, a pokolból, mint győztes hadvezér. Értem fegyverezte le a fejedelemségeket, győzte le a kudarcot, a vereséget, a bűnt és annak következményeit. Ezért tud megjelenni a személyes életemben is az exodus.

A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, tehát ez akkor is érvényes rám, ha jelen pillanatban tele van az életem kudarccal és vereséggel. Mindez akkor fog megváltozni, ha veszem ezt a bátor hitet, és elfogadom, hogy rám nézve is Jézus Krisztus legyőzte a bűnt, az átkokat, a vereségeket, a démonokat, a kudarcot, a Sátán hatalmát, azért hogy az én életemben is meglegyen a bűn rabszolgaságából való kivonulás. 

Izrael fiai nem okoskodtak, hanem amit mondott Mózes, azt megcselekedték, és megszabadultak. Amit Isten mond, objektív igazság, nincs benne tévedés. Akár emberekről, vagy természetfölötti erőkről, hatalmakról, emberi mozgalmakról (kommunizmusról, liberális világrendről, woke-izmusról, pride mozgalomról stb.) is van szó, nincs olyan erő, ellenállás, amit Jézus ne győzött volna le; Ő a törvénytelenség minden módját és formáját legyőzte. 

Bűn vs. Isten elleni lázadás

Az emberi természetben benne van az eredendő bűn, de nem mindegy, hogy az emberek átlagos bűnöket követnek el, vagy nyílt lázadással fordulnak szembe Istennel. A probléma akkor van, ha olyannyira eltorzítja a kultúra a gondolkodást, hogy azt, amit szégyellni kellene, amire természetes módon az ember belseje szégyennel reagálna, arra kezdenek büszkék lenni az emberek. A szégyenérzés nem bűn, hanem természetes következménye a bűnnek, ami alól a mai pszichológusok felmentést adnak. (Az objektív igazság relativizálása is keresztényellenes, amely a kultúránkban mélyen benne van.)

Ma Budapesten azért tüntetnek, hogy az, ami már egyéni jog, az közösségi joggá váljon. De az egyéni és a közösségi jog között az a nagy különbség, hogy a közösségi jog meg tudja változtatni a társadalmi rendet. 

A keresztények pedig nem válogathatnak, hogy mit támogatnak és mit nem. Nem sántikálhatunk, Isten igéjét kell követni, ha nem ezt tesszük, nem lesz győzelem.

Jézus Krisztus legyőzte a világot, kiszabadított a rabszolgaságból, aki ezt hiszi, szintén győztes. (1János 5:5)

Izrael népe először a politikai rabszolgaságból szabadult meg, később szabadult csak meg a bűn rabszolgaságából. A törvényadáskor volt hangsúly téve a bűntől való szabadulásra, ekkor váltak nemzetté a zsidók, hiszen a Biblia alapján egy gyülevész embertömeg nem nép, csak akkor az, ha van erkölcsi és szellemi értékrendje. Az egyház is ettől nép (megtartásra való szent nemzet=laosz). Ahol nincs meg ez a feltétel, ott nem beszélhetünk népről (laoszról), ott gójról beszélünk.

Az Úr győztes hadvezérként, uralkodóként jön vissza, imperator mundiként, győztes császárként, spirituális diktátorként, és ki fogja jelenteni a diktatúráját.  A humanista, testi keresztények meg is fognak lepődni ezen, hiszen a Bárány, aki szeretetből odaadta magát a világért,  haraggal jön el. Ahogy a Templomot tisztította meg, úgy fogja megtisztítani az egész világot; ha kell korbáccsal. A szeretet és a harag ugyanis összefér, de sokan nem veszik figyelembe, hogy amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe királyként, miként viselkedett.

Az igazság és a szeretet kéz a kézben jár, ölelkezik egymással. Isten soha nem tagadja meg a természetét. Így fogja megtisztítani az egész földet is, ítélettel. Akik addig a szirupos szeretetet hallgatták, azt szeretnék megkapni a jövőben is, de ez nem várható el Istentől. Korrupt lenne ugyanis, ha bűnbánat és megtérés nélkül adna kegyelmet az embereknek. A kegyelem nem arra van, hogy azt csináljunk, amit akarunk, mert Isten úgyis megbocsát, mivel szeret. Isten 2000 évig nagyvonalú volt, nem mutatta meg, hogy ő győztes hadvezér. De egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy természetének a gazdagságából valami újat mutasson meg, és ez lesz a nagy nyomorúság, a Bárány haragja. Isten azt akarja, hogy a vesztesek számára nyilvánvaló legyen a vereség, a másik oldal számára viszont a győzelem. Ennek az előjelét már látjuk.

A Jelenések könyve 5. fejezetében olvashatunk arról az időszakról, amikor lefújják a meccset: elkezdődik a végjáték, a Fiú átveszi a hétpecsétes tekercset. Innentől kezdve jön a harag az istentelenségre. Arra a hozzáállásra, felfuvalkodottságra, ami az emberiséget az utolsó időkben jellemzi, miszerint meg akarja változtatni a világmindenség célját és a lényegét. Továbbá úgy gondolja, hogy ha azt csinál, amit akar, akkor a törvényt is megváltoztathatja, olyan törvényre válthatja, amely nem okoz bűntudatot. De az alapprobléma az, hogy az emberek tagadják Isten létét, törvényét, és a megváltásban sem hisznek. A 20. században szalonképessé tették az ateizmust, a marxizmust, a tudományos materializmust, és tudományos tekintéllyel terjesztették ezeket az ideológiákat.

Az igazakat, akik hisznek abban, hogy Isten teremtette a világmindenséget, Ő alkotta a törvényt, amely a végső igazság, akik el tudják fogadni, hogy Istennek akkora ereje van, hogy fel tud támasztani a halálból, azokat győztes élettel ajándékozza meg.