Nagyszombaton ünnepi istentisztelet keretében emlékeztünk meg Jézus Krisztus feltámadásáról a Hit Parkban, melynek záróakkordjaként úrvacsorai közösségre is sor került. A prédikáció üzenetének fókuszában a szeretet állt. Bár a mostani világ gonoszságban vesztegel, a hívők Isten Igéje által hatalmat tudnak venni arra, hogy szeressenek. Így tudnak bekerülni Isten uralma alá, hiszen Isten világrendje, a mindenség rendje a szereteten alapul.

Egyre több karizmatikus hívő jön rá arra, hogy a húsvéthoz nem lehet profán módon viszonyulni. húsvétkor megemlékezünk Jézus visszafordíthatatlan és örökkévaló győzelméről, és ezt a győzelmet hit által tudjuk behozni abba a konkrét térbe és időbe, melyben élünk. Hogy mennyi látható Jézus győzelméből, az a hívőktől függ. Az üdvözülés útja, az Istennel való megbékélés a keresztnél kezdődik.

Az Isten szeretete

A húsvét egyik lényeges üzenete a szeretet, ahogy erről János apostol írt:

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”(1 János 4,7-11)

Ez az igeszakasz nem az emberi szeretetről, hanem Isten szeretetéről szól. Isten maga a szeretet. Az egész világmindenség az Ő szeretete által jött létre. 

Az Atya az örökkévalóságban a szeretetét úgy fejezte ki, hogy reprodukálta magát, azaz megszületett a Fiú. A Fiú nem teremtmény, hanem az Atyától jött ki. Mindaz, ami az Atyában megvan, az a Fiúban is megtalálható. Amikor a Fiú megszületett, akkor az Atyától kiáradt a Fiúra a teljes szeretete, és mivel a Fiú egylényegű az Atyával, ezért Ő is viszonozta a szeretetet az Atya felé. Ez a kölcsönös kiáradás, szeretetközösség személyként nyilvánult meg. A Szent Szellem is Isten, az Atyával azonos tulajdonságokkal bír. A Szentháromságban eredendően szeretetközösség áll fenn. 

A teremtésben mindhárom isteni személy aktívan részt vett (1Mózes 1.fejezet). A teremtéskor az ősföld és a menny egységes volt, és Isten uralma alatt állt.

Isten világrendje, a mindenség rendje a szereteten alapul.

Isten az embert is megalkotta, az Ő képére és hasonlatosságára. Mivel Isten a szeretet, ezért az Ő képére teremtett ember létezésének és személyiségének is a szeretet a lényege. Isten azért teremtette az embert, hogy Isten felé, az emberek felé és a teremtett világ felé is kifejezze Isten szeretetét. Az ember szeretett lény, és szeretetre lett teremtve.

A világ gonoszságban vesztegel

Az Isten által teremtett egységes világ azonban ketté lett szakítva, mert Lucifer lázadása által létrejött egy olyan birodalom, mely megtörte a szeretet hatalmát és rendjét. Egy olyan világ jött létre, mely a szeretet ellentéte, és amelyre a gyűlölet, a rombolás és a pusztítás a jellemző. Megmaradt Isten királysága, de a Földhöz közeli atmoszférában komoly változás állt be már az ember megteremtése előtt. Isten azért is teremtette meg az embert, hogy általa oldja meg ezt a problémát. 

A szeretet egy természetfeletti valóság, természetfeletti erő és hatalom. Sőt, a szeretet személy is. A szeretet forrása Isten. Olyan mértékben részesedünk a szeretetből, amilyen kapcsolatunk van Istennel. 

Megteremtése után az ember bűnbe esett. Ennek következménye lett a félelem és az Isten jelenlététől való menekülés. Majd a második generációban megjelent a gyűlölet és a gyilkosság. János apostol is utal erre a levelében (1János 3). A világot az embernek Istennel együttműködve kellett volna felépítenie Isten eredeti terve szerint, de a bűnbeeséskor ez a terv meghiúsult. Az ember végül az ördöggel működött együtt és épített fel egy olyan világot, mely eltakarja az emberek elől Isten szeretetét. Ezért az emberek szeretet nélkül élnek.
Hóseás ezért írja, hogy Istennek pere van az emberiséggel, mivel nincs igazság, nincs szeretet, és nincs Isten ismerete a földön (Hóseás 4,1). Ugyanis erre a háromra kellett volna felépülnie a világnak. Ezért mondja az Írás, hogy ne szeressük a világot. Mert aki a világot szereti, az nem tud Isten barátja maradni. A mostani világ alapjai rosszak, nem a szeretet rendjén alapul ez a világ. Ezért feszítették meg Jézust, és ezért van például annyi háború, igazságtalanság, gyűlölködés vagy kizsákmányolás a földön. Ugyan a hívők nem tudnak fundamentális változást létrehozni ebben a rendszerben, de a Szent Szellemmel együttműködve fel tudnak építeni egy olyan közösséget, mely Isten és az embertársak iránti szeretetben jár. Ez az Egyház küldetése. A világot azonban sem a kritizálás, sem a politika nem képesek alapjaiban megváltoztatni, erre csak egy személy lesz képes: a Názáreti Jézus.

A világgal az a probléma, hogy van egy csalása, mellyel vonzóvá teszi magát az emberek előtt. A Szent Szellem tudja meggyőzni az embereket arról, hogy ez a mostani világ gonoszságban vesztegel, mert az a személy hozta létre a világ alapját, aki az eredeti isteni rendet feldúlta. Ezért mondja a Biblia az ördögről, hogy lop, öl és pusztít. A világ pedig ugyanezt teszi. János emiatt is figyelmeztette a hívőket, hogy ne szeressék a világot, se azokat, amik a világban vannak (test kívánsága, szem kívánsága és a biológiai élet kérkedése; 1János 2).

Ha egész földi életében sikeres is egy ember, akkor sem tudja megúszni a bukást. Ahogyan a gazdag embernél látjuk Lukács evangéliumának 16. fejezetében. A legnagyobb bukás nem az, ha valaki elveszíti a munkáját vagy az egészségét, hanem az, amikor valaki a pokolba kerül. A világgal ez a baj, hogy elrejti az igazságot az ember elől. Olyan a világ, mint egy sötét tükör. Ahogy növekszik a bűn, úgy nő a szeretetlenség az emberekben. De közben nő bennük a szeretetéhség is, mert érzik, hogy szükségük van szeretetre. A megoldás viszont nem az, hogy valaki szexuális kicsapongásokkal, hedonizmussal, fényűzéssel kompenzálja magát; hanem az, hogy megtér a bűneiből.

Az ördög gyermekei és Isten gyermekei

Jézusnak több párbeszéde, illetve konfliktusa is volt a kortársaival; nem vádolta őket, hanem tényeket közölt velük, mikor beszélgettek. Nem tudták, hogy valójában kit szolgálnak, de a Jézussal szembeni haragjuk és gyilkos gyűlöletük rámutatott arra, hogy valójában az ördög természete volt bennük, az ördög fiai voltak. Az ördög ugyanis embergyilkos volt kezdettől fogva (János 8. fejezet). Az az ember, aki az ördög hatalma alatt van, az egyre inkább részesedik az ördög természetéből. Erre mutatnak rá a különféle indulatok: a harag, a gyűlölet, a neheztelés, a keserűség, a bosszúállás stb. De Jézus ebben egy megoldást kínál számunkra, hogy ebből ki tudjunk jönni, hogy ne az ördög legyen az atyánk, hanem a mennyei Atya. 

Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a szeretet. Van, aki szerint érzelem vagy a szerelem. Mások a szexualitással azonosítják a szeretetet. De a szexualitás (ha nincs benne szeretet és spiritualitás), akkor sok indulatot termel az ember természetében, és emiatt van például sok válás.

Ha az ember nem ismeri meg Istenben a szeretetet, akkor megengedi magának a gyűlöletet. Sajnos az ördög sok sikert ért el ezen a téren, de végső soron kudarcot fog vallani. Nemcsak a Messiás visszajövetele miatt, hanem amiatt is, mert a hívők Isten Igéje által hatalmat tudnak venni arra, hogy szeressenek; hogy a megbocsátást válasszák a neheztelés helyett; illetve hogy Isten szeretetét viszonozzák a Mindenható Felé. Ha test szerint élünk, meghalunk; de ha a test cselekedeteit szellemmel megöldököljük, akkor élni fogunk.

Isten szeretetből küldte el a Fiát engesztelő áldozatul

Isten látta előre, hogy az emberek a bűn, az evilág problémáját nem fogják tudni megoldani. Ezért Isten gondoskodott arról, hogy legyen egy Megváltó: az Ő Fia. A Messiás szeretetből vállalta ezt a szerepet, nem kötelességből. Nagy titok ez, hogy miért szereti Isten ennyire az embert (8. Zsoltár).

A mennyben megszületett az a döntés, hogy a Fiú eljöjjön a földre, hogy Isten cselekedet által fejezze ki az emberek iránti szeretetét. A bűn és a halál fátyolként eltakarja Isten természetét, szeretetét az ember elől. Ádámnak is, mikor bűnbe esett, megszűnt az Isten iránti bizalma, félni kezdett Istentől és elrejtőzött. Megszűnt az a látás Istenről, hogy Ő szeret engem. Emiatt van a menekülés Isten jelenlététől. Isten azonban lejött a földre, kereste Ádámot, és elindult az Isten és ember közti egyezségek sorozata.

Majd eljött az a pont, mikor a Fiú megtestesült; mégpedig úgy, hogy szolgai formát vett fel, mikor emberré lett. Ő aztán engesztelő áldozatul adta oda magát azért, hogy az élete által kibékítsen minket Istennel. Mind a megtestesüléskor, mind az engesztelő áldozat bemutatásakor Isten megmutatta az emberek iránti szeretetét.

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít” (Zsoltár 32,2). Miért? Azért, mert Jézus vére eltörli a bűnöket, és megadja az embernek Jézus igazságát. Isten Jézus vérében nem talált bűnt. Ha ez a vér rájön az életemre, akkor Isten már bennem sem talál bűnt. Isten Jézus vérén keresztül nézi azokat, akik megtérnek. Tanuld meg ezt Istentől, és te is így gondolkozz magadról, hogy Jézus vére által fel vagy kenve. Ezáltal megváltozik az identitásod. Az Istenhez való tartozásod nem érzelem lesz, hanem hiten és szereteten fog állni.
Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem közti szeretetközösségbe Isten minket is be akar kapcsolni. Isten célja az, hogy az eredeti, szereteten álló világrend helyre legyen állítva. Ebben a mostani világban Isten megpróbál minket, hogy tudunk-e szeretetben járni.

A szeretet ismérvei

Milyen a szeretet természete valójában? Ne abból indulj ki, hogy más adjon neked valamit. Előbb te adjál szeretetet, ha azt szeretnéd, hogy szeressenek. Ugyanez igaz például a tiszteletre, hűségre, megbocsátásra, irgalmasságra, békességre. Amit vetünk, azt aratjuk. Aki szeretetet vet, az szeretetet arat. Ha megbocsátást vetünk, akkor nekünk is megbocsátanak.

Az emberi szeretet tele van önzéssel. Ez sajnos rövidzárlatot okoz a szeretet kiáradásában. Ahhoz, hogy tudjunk tartósan szeretni, újra és újra be kell töltekezni Szent Szellemmel, a szeretet Szellemével, hogy képesek legyünk tartósan szeretetben járni. (Róma 5,5) A szeretet olyan kohéziós erő, mely megtartja a kapcsolatokat. A válások oka a szeretetlenség. Meg kell tanulni a szeretetet. Az emberi szeretet olyan, mint a harmat (Hóseás 6,4). A harmathoz hasonlóan a szeretet is kiszárad hamar az emberi szellemből. Az ember akar ugyan szeretni, de ha nincs benne Isten, ha nem töltekezik be Szent Szellemmel, akkor kiszárad belőle a szeretet. Az már jó dolog, ha az emberben ott van a vágy, hogy meg akar újulni a szeretetben.

Mózes azonosítja a vért a lélekkel (5Mózes 12,23). Emiatt tiltott a vérevés bibliai alapon. Amilyen vért eszik az ember, olyan lelket vesz magához. Olyan húst ehetünk csak, amely vérmentes. Mi egy vért vehetünk magunkhoz: Jézus vérét. Azért adta az Úr az Ő vérét italul, hogy az Ő lelkéből részesüljünk. Ez krisztusi tulajdonságokat hoz létre bennünk (türelem, szelídség, szeretet stb.).

Vigyázzunk az indulaton alapuló ítélkezéssel! A testi indulaton alapuló harag nem azonos az igazságon alapuló haraggal! Mikor dühbe gurulsz, akkor nem lehet hivatkozni arra, hogy Jézus is kiverte korbáccsal az embereket a Templomból. Emberként nincs jogunk végső ítéletet kimondani mások felett.

A szeretet ismérveivel tisztában kell lenni, hogy ne az emberek által meghamisított szeretet után vágyakozzunk. Erről Pál a Korintusbeliekhez írt első levelében ad tanítást (13. fejezet). Akármilyen kommunikációs képességeid vannak, de ha nincs benned szeretet, akkor üres vagy. Ismeret, illetve a jövendő ismerete, tudomány sem teszi az embert értékessé. Sőt ezek inkább felfuvalkodottá teszik az embert, ami még az emberi szeretetre is alkalmatlanná tesz. A hitre nem önmagában kell törekedni, hanem olyan hit kell, ami szeretet által munkálkodik. Aztán jön az önfeláldozás, adakozás – ha ez szeretet nélkül történik, akkor nincs haszon belőle. Jézus az engesztelő áldozatával a szeretetét fejezte ki felénk. 

Ezt követően Pál felsorolja a szeretet ismérveit. Az isteni szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik. Ezzel szemben az emberi szeretetben benne van az irigység és a féltékenység; ami házasságokban is megjelenik. Emellett az emberi szeretetben még benne van a hivalkodás („én vagyok valaki”), a felfuvalkodás, éktelen cselekedet, önzés, harag, gonoszra való emlékeztetés (hibáztatás). Isten szeretete azonban nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, továbbá irgalmas, hisz, remél, eltűr, valamint soha nem fogy el.